Lily King páratlan feszültséget teremtve bontja ki az Eufória jellemeit!

Eufória

Októberben jelent meg a Tarandus Kiadónál Lily King Eufória című kötete. A könyvről szóló kritikánk itt található, részletek pedig itt olvashatók a kötetből. A regényben három antropológust ismerhetünk meg, akik szerelembe bonyolódnak, miközben egy különleges törzs szokásait tanulmányozzák. Az Eufória fordítójával, Szűr-Szabó Katalinnal beszélgettünk.

Az Eufória számos elismerést bezsebelt: 2014-ben megnyerte a New England-könyvdíjat, bekerült a Washington Post 50 legjobb fikciós könyve közé, az Amazonon pedig az év 100 legjobb kötete közül a 16. lett. Ön szerint mitől lett ilyen népszerű ez a regény? Vajon akkor is ilyen sikeres lett volna, ha ez lenne Lily King legelső kötete?

Lily King tehetséges írónő. Az Eufória előtti köteteivel is elismerést vívott ki. A regény lapjairól sütő erotika és a múlt század harmincas éveiben csírázó feminista gondolkodás az alaptörténeten, a szerelmi és szakmai háromszögön túl is felkelthetik az olvasók érdeklődését. A cselekmény remek bonyolítása, a valóságos történet önálló életre ébredése mind az írónő kiváló képességeit dicsérik. Szerintem első regényként is sikeres lett volna, de ne feledjük, hogy Amerikában komoly háttérmunka segíti a szerzőket az érvényesülésben, a siker elérésében.

A történetet Margaret Mead forradalmi antropológus életének eseményei ihlették. Mennyire ásta bele magát az antropológiába és Margaret Mead életrajzába, hogy hitelesen adja vissza Lily King történetét?

Pályám során a legkülönbözőbb szakterületeken kellett eligazodnom. Szerencsére az internet remek találmány, szinte mindennek utána lehet járni, és amit ott nem találunk, azt mindig megkérdezhetjük a segítőkész szakemberektől. Képzett antropológus így ugyan nem lettem, de igyekeztem szakmai szempontból elkerülni a tévedéseket. Természetesen a fordítás előtt elolvastam mindent, amit Margaret Meadről és Lily Kingről találtam, interjúkat, kritikákat, mindent, ami hozzáférhető volt.

Mindhárom főszereplő igencsak erős karakter, igazi maguknak való figurák, akik végig ezer fokon égnek. A regény olvasása, fordítása során melyikükkel tudott leginkább azonosulni?

A regény a három főszereplőre és a közöttük dúló szakmai versengésre, érzelmi viharokra épül. A megismerkedésük előtti megpróbáltatásaik, tragikus múltjuk előrevetíti a regény végkifejletét. King rendkívül érdekesen és páratlan feszültséget teremtve bontja ki a jellemüket, egymáshoz fűződő kapcsolatukat. Hozzám talán Andrew Bankson, a brit antropológus állt a legközelebb, megfelelni vágyása, nehéz útkeresése, visszafogottsága, szakmai előhaladása és maximális érzelmi odaadása igen szimpatikus volt.

Játsszunk el a gondolattal, hogy nem fordíthatta volna le egy az egyben Lily King regényének címét! Milyen címet adott volna a kötetnek?

A borító és a cím is telitalálat, mind szakmai, mind érzelmi szempontból tökéletesen reprezentálja a könyvet. Nem tudnék hasonlóan frappáns címet adni, mert egyik sem fókuszálná így a történteket.

Annak ellenére, hogy az emberi érzelmek kapják a fő hangsúlyt, az Eufória számos kalandon is átviszi az olvasót, és rendkívül szemléletes. Mennyire tartja elképzelhetőnek, hogy Lily King regényéből filmváltozat készüljön?

A kalandosság, a drámai feszültség miatt a regény valóban filmvászonra kívánkozik, de a testiség nyers, kíméletlen, ugyanakkor rendkívül őszinte és néha riasztó ábrázolását nem tudnám elképzelni. Mindenesetre a megfilmesítés feladná a leckét annak, aki adaptálni akarná.

Az Eufóriában kiemelt szerepet kapnak az emberi kapcsolatok, a felszín alatt szunnyadó érzelmek. Azt is mondhatjuk, hogy Lily King könyve egy lélektani dráma. Ön szerint melyik magyar regényhez hasonlít leginkább ez a kötet?

Először Németh László jutott az eszembe, ami a feszültségteremtést és az emberi sorsok drámaiságát illeti, de egy világ választja el a két szerzőt, így igazán senkihez sem tudnám hasonlítani.

Pályája során több mint 200 kötetet fordított már magyarra. Előfordul, hogy újraolvassa korábbi fordításait, és esetleg kritikus szemmel tekint vissza rájuk?

Természetesen, de inkább csak a magam okulására. Ha tetszik még ma is, boldog vagyok, ha hibát fedezek fel, szívesen kijavítanám, de a jelenlegi gyakorlat nem erre ösztönöz. A kritikus szem erőteljesen működik.

Kik azok a szerzők, akiktől szívesen fordítana még a jövőben?  

Nehéz lenne neveket felsorolni, bár vannak kedvenceim, de tulajdonképpen bárkitől, aki jól ír és őszintén szólítja meg az olvasókat. Klasszikusokat, ha még maradtak és elsőkönyveseket egyaránt. A korosztály lehet hat és kilencven év között. Csak az a lényeg, hogy jó regény legyen. Remélem, még sok örömet szerezhetek az olvasóknak.