Mondja, Pelikán, volt már maga szállodaigazgató?

Pelikán (Kállai Ferenc) és Virág elvtárs (Őze Lajos)

Ki ne emlékezne Bacsó Péter A tanú című, 1969-ben rendezett filmszatírájára?! Elkészülte után – bár a Rákosi-rendszerről szól, mégis túl korainak tűnt – azonnal betiltották, és tíz évig dobozban tartották.

Pelikán József hithű kommunista, aki végigharcolta elvbarátaival a vészterhes éveket. Győzelmük után, a személyi kultusz idején, gátőrként is elkötelezett munkát végez. Lecsap egy orvhorgászra, akiről kiderül: régi barátja és harcostársa, Dániel Zoltán – jelenleg miniszter. Épp ez a kedves barát buktatja le akaratán kívül, amikor feketevágás miatt megjelenik a hatóság. Pelikán börtönbe kerül, ahonnan egyre magasabb beosztásba helyezik. Ő lesz a vidámpark, az uszoda, majd később egy narancstermelő gazdaság igazgatója. Természetesen mindez nem ajándék. Virág elvtárs minden alkalommal hangsúlyozza: ,,egyszer majd kérünk magától valamit”. És ez az ,,egyszer” el is érkezik, amikor Dániel Zoltánt koholt vádakkal letartóztatják.

Virág elvtárs és Pelikán elvtárs feltámadt. EJ jóvoltából.

VIRÁG ÉS PELIKÁN

 – Jó, hogy jön, Pelikán! Kérdezni szeretnék magától valamit.

– Tessék kérdezni, Virág elvtárs, bár ezt fordítva szoktuk csinálni…

– Mondja, Pelikán, volt már maga szállodaigazgató?

– Tessék várni, gondolkodom… Nem, az még nem voltam.

– No, hát épp itt az ideje. Maga lesz az új szállodánk igazgatója.

– Virág elvtárs, ebből botrány lesz…

– Ne aggódjon Pelikán, már most is az van.

– De hiszen még ki sem neveztek!

– Jaj, hát nem maga miatt van botrány, Pelikán! A szálloda miatt!

– Túl drága?

– Nem. Azt mondják, fölösleges.

– És nem az?

– De! De ha mi egyszer azt mondjuk, hogy kell, akkor kell. Érti?

– Értem. Illetve nem értem! Miért kell, ha nem kell?

– Erről most nem nyitok vitát, elvtársam. Maga lesz az igazgató. Világos?

– Virág elvtárs, még azt se tudom, melyik szállodáról van szó…

– Hát arról, amit az MMA fog építeni a vendégei meg a kutatói számára.

– Mi az az MMA, Virág elvtárs?

– Maga szerint mi az?

– Magyar Múmiák Asztaltársasága?

– Nem talált! Mindegy. Maga ezzel ne foglalkozzon, nem tulajdonos lesz, csak igazgató!

– Azt már meg se kérdezem, hogy nem baj-e, hogy ilyet még soha életemben nem csináltam…

– Persze, hogy nem baj. Majd beletanul menet közben.

– Á, Virág elvtárs, annyi időm nem lesz! Engem két-három nap után le szoktak tartóztatni…

– Most majd nem fogják, erről kezeskedem. Hacsak nem követ el valami orbitális baromságot.

– De elkövetek, Virág elvtárs! Hát ebből van mindig a baj. Én azt hiszem, hogy jól csinálom, aztán a végére mindég kiderül, hogy éppen az a rossz, ami jó. Vagyis hogy amit én jónak hittem. Tetszik még emlékezni ugye, mikor azt mondta nekem, hogy az a gyanús, aki nem gyanús.

– Na és? Mi történt?

– Hát kicsit leégett a házunk…

– És most attól fél, hogy a szállodát is leégeti?

– Eltalálta, Virág elvtárs, ettől félek!

– Csak semmi pánik, Pelikán! Azt a szállodát maga nem fogja leégetni.

– Miért olyan biztos ebben, Virág elvtárs?

– Mert még hozzá se láttak az építéséhez.

– És ha felépül egyszer?

– Akkor majd kérünk magától valamit, Pelikán…

-EJ-

 



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!