Az izraeli születésű, de New Yorkban élő fotográfus Rona Yefman 14 éven át fényképezte ikertestvérét, Gilt, akit születésekor biológiai neme szerint fiúnak soroltak be, ám valójában nőnek érezte magát: kamaszkorában a nemi helyreállító műtét mellett döntött, így egy ideig transznemű nőként élte az életet. Egy idő után azonban újabb operáció mellett kötelezte el magát, és visszatért a neki korábban kijelölt biológiai neméhez. Manapság ismét férfiként éli mindennapjait.
A kilencvenes évek közepén történt, hogy Rona Yefman múzsájává saját öccse, Gil vált, aki akkoriban döntötte el, hogy belevág egy nemi helyreállító műtétbe, és onnantól kezdve nőként éli életét. Rona 14 éven át dokumentálta egy fényképezőgéppel testvére átalakulását:
A szüleink éppen valahol távol nyaraltak, amikor Gillel ledobáltuk a ruháinkat, és kedvenc helyünkön, a kertünkben lévő grapfruit fa árnyékában lefotóztuk magunkat. A 2001-ben készült kép készítéséhez önkioldó zsinórt használtunk
– meséli Rona Yefman a Dazedigital magazinnak.
Fotó: Rona Yefman / www.dazeddigital.com
Az első kép azonban nem a fa alatt, hanem egy lepedőkből és ágytakarókból épített sátorban készült, ami számunkra olyan volt, mint egy anyaméh: születőfélben lévő közös projektünk legkedvesebb helyszíne, ami védelmet és biztonságot nyújtott számunkra. Azokban az időkben ugyanis sokkal veszélyesebb volt egy férfinak nőnek öltözve kitenni a lábát otthonról – pláne Izraelben.
– teszi hozzá.
Fotó: Rona Yefman / www.dazeddigital.com
A szülők azonban elfogadták és támogatták Gil döntését, így segítve gyermeküket az önmegvalósításban. Az átalakulásról készült fényképeket most a Let It Bleed című fotóalbumban adják közre:
A képek az emberi kapcsolatokról és önmagunk felvállalásáról szólnak: olyan kamaszokról, akik a társadalmi elvárásokkal és szerepekkel dacolva megengedik maguknak, hogy legbelsőbb lényük szerint éljenek, és ne a társadalom által diktált módon:
Soha nem értettem, mit is jelent valójában nőnek lenni. Mindig is visszautasítottam a hagyományos társadalmi nemi szerepeket és a nőkkel szemben támasztott, gyakran irreális elvárásokat a külsejükre vonatkozóan.
– mondta Rona Yefman.
Fotó: Rona Yefman / www.dazeddigital.com
Gilhez kapcsolódva azonban erről is sokat tanultam: rájöttem, nem számít ki vagy, a lényeg, hogy élvezd az életedet, és örülj a másiknak, a kapcsolódásnak. Együtt teremtettünk meg egy fantáziavilágot, ami végül ténylegesen megvalósult.
– fűzte hozzá.
A fényképezőgép nagyon jó önismereti eszköz, sokat segít az (ön)tudatosság növelésében. A segítségével saját szereplőket és szürreális helyszíneket teremthetünk. Ez a projekt ugyan a mi személyes életünk és fantáziavilágunk megnyilvánulása, ám, hogy valójában mit lát a néző, az rá van bízva és persze a képzeletére.
Fotó: Rona Yefman / www.dazeddigital.com
Az átalakulás azonban nem ment könnyen:
Minden egyes nap valóságos küzdelem: kicsit olyan, mintha minden, amit valaha is tanultál és elsajátítottál, egyszerre dőlne be, és te nem tudnád ki is vagy valójában. Kamaszként ráadásul amúgy is teljesen összezavarodsz, nem igazán tudod mit érzel, és ki is vagy.
– nyilatkozta Gil.
Egy idő után aztán Gil – aki ma művészként dolgozik – mégis úgy döntött, ezentúl ismét férfi testben akar élni, így „visszaoperáltatta” magát. Tapasztalatai szerint nincs különbség a között, hogy valaki női vagy férfi testben van, a test ugyanúgy börtön.
Hálás vagyok az elmúlt 14 évért, az együtt töltött időért, a beszélgetésekért és megemelem a kalapom Gil bátorsága előtt.
– jelentette ki testvéréről Rona.
További képeket ide kattintva talál.
