De ki mondta, hogy szimpatikusnak kell látnunk Sault?

Saul fia

Az elmúlt években nem sok olyan film volt, amiről annyi szó esett volna a magyar sajtóban, mint Nemes László első rendezéséről. A Saul fia első magyarországi vetítésén jártunk, heteken belül pedig a mozikba is megérkezik Nemes első filmje.

Nemes Jeles László (a filmben Jeles nélkül) első nagyjátékfilmje rögtön a cannes-i versenyprogramban nyitott, a külföldi kritika pedig imádta a filmet. A Libération például azt írta, hogy a Saul fia ambiciózus és virtuóz film, amelynek „nézőpontja egy videojáték mozgására emlékeztet. A módszerrel a rendező elkerüli az áldozatok arcának és tekintetének filmezését, s ezzel az érzelgősséget is, ugyanakkor kizárja a tanúságtétel dimenzióját”.

A film bő másfél órájában ugyanis a kamera végig a főszereplő Sault követi, legtöbbször hátulról, vagy szemből. Ettől a néző hamar elkezdi kényelmetlenül érezni magát, ha nem lenne elég az, hogy mik történnek Saul körül. Saul (Röhrig Géza) ugyanis a Sonderkommando tagja, amely egy többnyire zsidókból álló munkacsoport volt bizonyos koncentrációs táborokban, amelynek elsődleges feladata az elgázosított holttestek eltakarítása, illetve megsemmisítése volt. Mivel a Sonderkommando tagjai kényes információk birtokában voltak, így a nácik pár havonta likvidálták őket, és új tagokkal frissítették az egység legénységét.

Engem is úgy világosítottak fel, hogy már volt egy korábbi film a Sonderkommandoról (A szürke zóna, 2001), amely Dr. Nyiszli Miklós hamarosan újra megjelenő Mengele boncolóorvosa voltam című könyve alapján készült. Nemes Lászlóék filmje nem konkrétan a könyv alapján készült, bár néhány elem visszaköszön Nyiszli történetéből. De itt nem is igazán ez a fontos, mert:

Az emberi létnek egy traumában – ami esetünkben a háború, illetve a holokauszt – olyan elemei vannak jelen, amelyek egy filmben első ránézésre feltárhatatlanok. Ennek talán az lehet az oka, hogy a készítők túl sokat akarnak markolni, mert az ilyen alkotásokban egyszerre van jelen a történelem, az epikusság, a distancia, a dráma és a kódrendszer. Ezek helyett én csak egy emberről akartam beszélni, aki ebben a nagy egészben nem lát ki a saját világából, hiszen nincs is kitekintési lehetősége. Így egyetlen napját szerettem volna ennek az embernek elmesélni. Ez volt a kiindulópontom.

– nyilatkozta Nemes László a Saul fia kapcsán az MNO-nak. Ennek köszönhető a fent említett nézőpont is, amely valóban emlékeztet kissé a videójátékokra. Saul ráadásul sorra menekül meg olyan helyzetekből, amelyeket aligha lehet épp bőrrel megúszni – gondolnánk mi. De a rendező szavait azért is fontos tekintetbe vennünk, mert így sokkal könnyebben érthető, miben különbözik más holokausztos filmektől a Saul fia.

Tegyünk rendet Saul körül is, mert egyelőre csak azt tudjuk róla, hogy a Sonderkommando tagja volt. Szolgálatának teljesítése közben talál rá egy haldokló kisfiúra, akit maga visz fel a boncolóorvoshoz. Később kiderül, hogy a kisfiú Saul fia, akit a főszereplő minden körülmények között szeretne méltó módon, a zsidó hagyományoknak megfelelően eltemetni. Egy koncentrációs táborban ez szinte lehetetlen – ráadásul húzzuk alá, hogy Saul feladata a táborban kivégzettek elégetése.

Részlet a filmből:

Felmerül, hogy Saul mentálisan mennyire lehet romokban. A háború és a koncentrációs tábor horrorja eleve kikezdhette Saul szellemét, de a Sonderkommando tagjaként súlyos lelkiismereti dilemmákkal is szembe kell néznie: ezért gyanús az, hogy Saul táborbeli társa, Ábrahám (Molnár Levente, kiváló párost alkotnak Röhrig Gézával) nem is tud Saul törvénytelen fiának létezéséről. A film befejezése sem ad megnyugtató választ arra, hogy a kisfiú valóban Saul fia volt-e, vagy volt-e egyáltalán fia Saulnak.

A rendező nem mártírt akar csinálni Saulból, és különösebben az sem izgatja, hogy szimpatikussá tegye őt; nem is lenne könnyű, mert Saul szent őrületében meggondolatlan lépések egész sorát hajtja végre, ami nem egy kitűnő csapatjátékos portréját rajzolja ki. De ki mondta, hogy szimpatikusnak kell látnunk Sault, mikor a körülötte kialakuló tragédia tűéles ábrázolásától hasadozik a néző tudata, anélkül, hogy a rendező olcsó módon könnyeket zsarolna ki belőle.

A Saul fia hivatalos bemutatója június 11-én lesz, de a forgalmazó szervez premier előtti vetítéseket is. A jegyek gyorsan fogynak, friss információkért érdemes figyelni a Mozinet oldalát.