Elhisszük-e a Solaris színpadi feldolgozásában, hogy másik bolygón járunk?

solaris4

Először mutatják be a Solarist színházban Magyarországon, Stanisław Lem regényét Dékány Barnabás dolgozta át és rendezte, a darabot pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói adják elő az Ódry Színpadon. Megnéztük magunknak.

Solaris. R.: Dékány Barnabás. Ódry Színpad, Padlás. Bemutató: 2015. március 13.

Szereplők: Baki Dániel, Osváth Judit, Szabó Sebestyén László, Novkov Máté, Köleséri Sándor, Feczesin Kristóf, Znamenák István.

Első körben nagyon merész gondolatnak tűnhet Stanisław Lem világhírű regényét színpadra vinni, pedig a Solaris igazából remek kamaradarab-alapanyag. Dékány Barnabás rendezte és dolgozta át Lem regényét, amely igen ambiciózus, de semmiképpen sem lehetetlen vállalkozás. És ha már regény és színdarab egyszerre, rögtön keverjük ide a filmet is: amennyire lelkesek voltak a Tarkovszkij-féle Sztalker miatt a Sztrugackij-fivérek, Stanisław Lem annyira utálta az 1972-es Solaris-filmet.

Tarkovszkij lelkiismeretes átdolgozó volt, Lem éppen ezért úgy érezte, hogy nem is igazán az ő történetét dolgozta fel a rendező, hanem inkább a Bűn és bűnhődést, ráadásul Tarkovszkij a történet végébe is erőteljesen belenyúlt. Lem sokkal kevésbé látta bele saját műveibe azokat az emberi drámákat, amik szinte csak mellékesen jelentek meg regényeiben.

A filmet most felejtsük el egy darabig, egyedül Lem aggályait tartsuk kicsit észben, de ne feledjük, hogy Dékány átdolgozása hangsúlyozottan a regényből készült. A regényhez hasonlóan a színdarab is a főhős megérkezésével kezdődik, ahol számológép nélkül is hamar összeadja, hogy valami nincsen rendben. A Solaris egy űrállomáson játszódik, alig pár helyszínen, így ebből a szempontból nem jelent túl nagy nehézséget. A díszlet nagyrészt háztartási és elektronikai hulladékból áll, ami eszünkbe juttathatja a szocialista tv-filmek sci-fi esztétikáját, de ez semmi esetre sem baj, én például inkább megnyugtatónak érzem az ilyen környezetet.

solaris

Feczesin Kristóf a Solarisban. Fotó: Znamenák István.

A Solaris nehézsége sokkal inkább a környezet különbözéségből adódik (itt segít egy plusz szereplő): eleve egy másik bolygón járunk egy másik korszakban, ráadásul ott van egy óceán is, amiről nem nagyon lehet megállapítani, hogy micsoda, de aki sejti, az is alig mondja ki. Az óceánt és a solarisi közeget Dékány némileg a háttérbe szorította az átdolgozás során, itt sokkal inkább van szó kiélezett döntéshelyzetről, valamint Kelvin személyes tragédiájáról.

Az eredeti regényben Lem egyébként elég bumfordin oldotta meg a környezet és a tudományos háttér bemutatását, bár a lengyel szerző más regényeire is jellemző, hogy ezeket az egyébként remek ötleteket kissé nehézkesen helyezi bele a szövegbe. Dékány a szükséges információkat beleszőtte a dialógusokba, de őt is inkább érdekli az, hogy mi mozgatja Kelvint – tehát jobban ragaszkodik a regényhez, mint a klasszikus film, de a hangsúlyokat ő is máshova helyezi.

A Solaris jól működik a színpadon, és ebben szerepe van a darab tömörségének is. Ha a regényben lejátszódó, kissé fantasztikus színezetű emberi drámát tesszük a középpontba, akkor nem biztos, hogy érdemes ezt sokkal tovább nyújtani.

A Solaris legközelebbi előadása május 30-án lesz.