Antonio Banderas elgyötört arccal tengődik a pusztában robotok között

Automata
6.3

Szeretnéd nagyon sokáig nézni, hogy Antonio Banderas elgyötört arccal tengődik a pusztában robotok között? A Titanic Filmfesztivál programjában szerepelt Automata című sci-fiben megteheted.

Automata (2014). R.: Gabe Ibáñez.

Az ilyen típusú sci-fiknél első körben mindig azért imádkozom, hogy ne úgy kezdődjön a film, hogy feliratokból tájékozódjunk olyanokról, hogy „2135. Az emberiség végnapjait éli.” Némi hatásszünet. „A Föld lakosságát járványok tizedelik, egyre nehezebb élelemhez jutni. Polgárháborús állapotok.” Gabe Ibáñez második nagyjátékfilmje pontosan így kezdődik, de a film első fele alapján ebből valami jó is kisülhetne.

Biztosítási ügynökből akcióhős

Az első félórában leginkább a Szárnyas fejvadászt juttatta eszembe az Automata, az abban felépített disztópia és az abban tengődő főhős is erősen arra emlékeztet. A filmbeli világ egyébként fantasztikusan néz ki, már-már egy tökéletes grafikájú számítógépes játék benyomását kelti. A legnagyobb probléma az, hogy a történet és a karakterek sem sokkal izgalmasabbak egy átlagos játéknál.

Pedig az Automata éppen úgy tudna kitörni a robotos sci-fik egyhangú világából, ha nem a szokásos dilemmákat vetné fel, valamint ha azt nem fájdalmasan lecsupaszított karakterekkel próbálná meg előadni. Sajnos mindenkiről két mondat után kiderül, hogy melyik ügyet szolgálja: a jót, vagy a rosszat; középút nem igazán van. Persze a legtöbbjüknek megszólalniuk sem kell, mert már az arckifejezésükből tudjuk, hogy mire készülnek.

banderas

Antonio Banderas a filmben egy ügynököt játszik, aki a dolgozó és a háztartásban tartott robotok biztosításai ügyeit intézi. Munkája során egyre furcsább esetekkel találkozik, aminek köszönhetően egyre inkább nyomozónak képzeli magát, főleg azután, miután főnökével megegyezik abban, hogy ha a végére jár a dolgoknak, elhúzhat a csúnya városból a tengerpartra. Persze mikor kezdjen el egy felnőtt férfi furcsán viselkedni, ha nem éppen egy héttel az első gyermekének születése előtt.

Banderas a maga módján végig profin asszisztál a történethez, az ijesztőre plasztikázott Melanie Griffith (aki oroszlánokkal együtt nevelkedett) viszont úgy beszél a filmben, mintha egy angol nyelvleckét mondana fel, de a mimikája sem sokkal kifejezőbb. Amikor a (pár hónappal ezelőtt elvált) Banderas-házaspár egymással beszélget a vásznon, az ember simán betippelné, hogy kettejük közül Banderas beszél az anyanyelvén. Sok vizet éppenséggel nem zavar Griffith asszony, mert nagyjából három jelenet erejéig bukkan fel a vásznon.

Ön egy ember életét veszélyezteti

Mint írtam, a film első fele nem indul rosszul, azonban a második fele egyre inkább unalomba fullad és bosszantani kezdi a nézőt. Banderas a pusztában barangol robotokkal, közben pedig végig nagyon rosszul van és látványosan szenved; eközben pedig gonosz emberek rossz dolgokra készülnek másutt. Sajnos az utolsó háromnegyed óra tényleg olyannak tűnik, mintha a rendező kijegyzetelt volna ötleteket a kedvenc filmjeiből, hogy ihletet merítsen a befejezéshez.

A film legnagyobb erőssége a látvány, úgyhogy leginkább azoknál működhet az Automata, aki nem kíván egy sci-fitől túl sok eredeti ötletet, de szeret gyönyörködni jól megcsinált robotokban. Aki még bizonytalan, annak itt van három perc ízelítő:


The Breakdown


Történet
4
Színészek
6.5
Vizuális
8.5
Rendezés
6