Evellei Kata

Katit rajtam kívül mindenki szerette az osztályon, és tudtam, hogy emiatt jócskán furdalna a lelkiismeret, ha képes lennék bármit is érezni. Hosszú ideje, legalább két éve járt már ide, és három-négy havonta bent töltött egy bizonyos időt, így biztos pontnak számított a legtöbb beteg életében. Egyike volt azon extravertált depressziósoknak, akik a világon mindenkivel megpróbálnak…

A tárgy valamiféle asztaldísznek bizonyult, sötétkék krepp-papír alapon tobozokkal, narancssárga szalagokkal, gyöngyökkel. Szép, mondtam, miközben bizonytalanul méregettem. Szép? Közepes? Mit érdekel? Andrea legalább képes valamit létrehozni. Én már nagyon régóta nem hoztam létre semmit. Talán nincs ízlésem. És ha van? Mire megyek vele. - Evellei Kata írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.