Nem ismerek embert, aki annyira szeretné az édesanyját, mint én
Ajándék, édesanya Anyu odaheveredett mellém az ágyra, ahogy én szoktam hozzá kiskoromban. Éreztem, hallottam, hogy rázza a sírás. Mi a baj, kérdeztem. Nagy nehezen két dologgal állt elő. Az egyik az volt, hogy nem hoztam neki New Yorkból ajándékot. (Ilyesmi a valóságban soha nem fordult elő.) A másikat elfelejtettem. Így szóltam hozzá: nem ismerek embert,…