Írta: Séra András Véget ért a bőség hét éve, és éheznek már a népek. A Fáraó végigtekintett a magtárakon, és végleg megbizonyosodott arról, hogy jó döntés volt Józsefre bízni az országot. Volt gabonájuk, kenyerük, élelmük, és hozzájuk vándoroltak a népek, hogy éhségüket csillapítsák. Ha József nincs, akkor Egyiptomban kenyér sincs. Messzi rokonok lépteit hallani a…
Írta: Séra András A szép termetű és szép ábrázatú ifjú haragra gerjesztette testvéreit. Ragyogása belülről fakadt, sorsát magasabb rendű célok vezették. Bölcs gyermeke volt apjának, de nem tudott még kellő alázattal lenni, ezért aztán testvéreiben forrt az indulat. És elérkezett a nap, amikor a pusztaságban egy kiszáradt kút mélyére vetették. Összetörve, véresen, és megalázva a…
Írta: Séra András A bába már látta, hogy nem fogják elérni a települést. Sok szülést levezetett, és Ráchel vívódó hangját hallva már tudta, hogy itt az idő. Az út mellett fog megszületni a baba, itt a kietlen pusztában. A vívódás és a vajúdás egyre csak erősödött, görcsössé vált és sürgetővé. Aztán felsírt az újszülött. Az…
Írta: Séra András Egymással szemben állt a két férfi. Különös kapcsolat volt az övék. Családilag is összeforrt a sorsuk, de a mindennapok munkájában is. Az idősebb férfi sokat köszönhetett a fiatalabbnak. Igaz emberhez adhatta a lányait, és megszaporodott vagyonban is. Megáldott az Úr téged az én lábam nyomán – mondta Jákob, és eszébe jutott hogy…
Írta: Séra András Az apák kiásták, az ellenségek betemették. Izsákék újra kiásták, megtisztították és használták. Kiás, betemet, kiás. Még egyszer. Kiás, betemet, kiás, az éltető víz körül zajlik az örök körforgás. Kútásás, itatás, oltár és sátorállítás. Megtelepszik az élet a völgyben, lassan megőszül az ifjú és homályossá válik a látás. Nyári nap hozza a…
Írta: Séra András Egybegyűltek hallgatják az alkudozást. De most ez nem jár hangoskodással. Nem jár kiabálással, nincs sértődés, nincs csel, nincs ravaszság, nincs ámítás. Nagylelkűség van, együttérzés, tapintat és gyász. Négyszáz ezüst sékel cserél gazdát. Új tulajdonosa van már így a fáknak, a mezőnek és a barlangnak. Kezdődhet a temetés. A barlang mélye fogadja…
Írta: Séra András Egyik fülébe Sára súgta: Űzd el a szolgálót! Másik fülébe egy Magasabb Szféra hangja érkezett: Hallgass Sárára! Többször is kemény próbákat és nagy feladatokat kapott Fentről az öreg Ábrahám. De mindig helytállt. Nem gyengült, csak erősödött. Tudta most is, hogy mit kell tennie. Hajnalban kelt, aztán kenyeret és egy tömlő vizet adott…
Írta: Séra András Erős szél hordta a homokot Moréh tölgyesénél aznap, amikor a lassú vándorok odaértek. Voltak köztük ifjak, öregek, kicsik és nagyok. Lobogtatta a szél Ábrám ősz szakállát, aki az utat mutatta a többieknek. Bíztak benne mindannyian. Tudták, hogy különleges ember az öreg, és nem véletlen, hogy útra kelt. Ígéretet kapott, elhívatást, szövetséget és…
Írta: Séra András Sém csendben figyelte az apját, ahogy a sűrű és folyékony szurkot felviszi a fára. Vastagon kente vele a hajó oldalát. Bőven kent kívülre, de belülre is. Alapos volt és minden mozdulata megfontolt. Sém látta az apja arcán az elszántságot, és egyre biztosabb volt benne, hogy hosszú útra mennek. Nagy volt a készülődés,…
Írta: Séra András Az ifjú Sét a világban gyönyörködött. A világosságban és a sötétségben. A fény játékában és az emberek viszonyában. Bár, néha elszorult a szíve. Alkalomadtán, megvigasztalhatatlan szomorúság kerítette hatalmába. Tűnődéseit beárnyékolta valamifajta testvérbánat. Ekkor csak ült és hallgatott. A bogarakat kémlelte, a madarakat, és a folyóban úszkáló kis halakat. Aztán ha elfáradt, elaludt.…
Számomra is hihetetlen a történet, de a budapesti rom-kocsmák mélyén igazán lelkesen mesélte nekem ezt egy fiatal japán srác, aki elméretezte az Unicum adagját, és ettől szószátyárabbá vált a megszokottnál. - Séra András írása.
