Az észak-amerikai őslakosok rendszerint nagy tiszteletben tartották az androgün, interszexuális embereket, a nőies férfiakat és a férfias nőket. A különböző törzsekben leggyakrabban „kétlelkűeknek” nevezték ezeket az embereket, vagy a francia hódítók elnevezését követve „berdache”-nak, ami a perzsa „bardaj”, közeli férfi barát szóból ered. Mivel az androgün férfiak gyakran férfiakkal kötöttek házasságot, a férfias nőknek pedig gyakran felségük volt, ezért a berdache szót azonnal a homoszexualitással kötötték össze az európai hódítok. Mind Latin-Amerikában a spanyol, mind pedig Észak-Amerikában az angol hódítók már csak szodomitának nevezték a berdache-okat, egyértelműen megbélyegezve őket – számol be róla Walter L. Williams a The Guardianban.
Holott az indián közösségekben a berdache identitást nem a szexualitás határozta meg, döntően lelki ajándéknak tekintették. Az őslakosok hite szerint mivel minden létező a világ szelleméből ered és abban osztozik, így a transzneműeket kettősen áldottnak tartották, hiszen ők részesülnek mind a férfi, mind pedig a női szellemből.
A különböző törzsek jellemzően öt nemet különböztettek meg: férfit, nőt, kétlelkű férfit, kétlelkű nőt és transzneműt.
A kétlelkűeket nem csak vallási megfontolások miatt övezte nagy tisztelet a törzsön belül, hanem azért is, mert ők képesek voltak ellátni a női és a férfi feladatokat is. A Navajo-indiánok például úgy tartották, gazdaságilag az a legkedvezőbb egy család számára, ha egyik rokonuk „nadleh” (szó szerinti fordításban „valaki, aki átváltozott”). Ha egy feminin férfi inkább női munkákat végezett (mint például növénytermesztést), akkor ésszerű volt olyan férfival összeházasodnia, aki férfias munkákat végzett (például vadászott), hiszen mindkét tevékenységre szüksége van a családnak. Ebből is világosan játszik, hogy a kétlelkűség nem áll lényegi összefüggésben a homoszexualitással.
A XX. században azonban homofób keresztény hatásra az őslakos törzsek is egyre elutasítóbbak lettek androgün vagy transznemű társaikkal szemben. A kétlelkűeket vagy hivatalos intézmények, vagy a keresztény misszionáriusok arra kényszerítették, hogy igazodjanak a konformizált nemi szerepekhez. Azok, akik nem igazodtak a rájuk kényszerített szerephez, vagy „illegalitásba vonultak”, vagy öngyilkosok lettek.
Habár alig maradtak fent dokumentumok a kétlelkűségről, egy kétlelkűnek nem csak emléke maradt fent, de még egy fényképét is megtalálták a kutatók. A kétlelkű lakota harcos, Osh-Tisch egy nőt vett feleségül, de női ruhában járt, és mindennapjait is nőként élte meg. Osh-Tisch, akinek a neve azt jelenti, „megtalálja és megöli”, törzse tiszteletét bátorságával vívta ki, amikor az 1876-os Rosbud Creek-i csatában megmentette egy társa életét.
