Gazdasági válság, természeti katasztrófák, menekültkrízis, klímaváltozás – többek között ezekre a társadalmakat alakító lokális vagy globális kihívásokra keresnek új válaszokat a november 27-ig nyitva tartó 15. Velencei Építészeti Biennále kiállításai.
Alejandro Aravena főkurátor Reporting from the Front (Jelentés a frontról) címmel hirdette meg idén a nemzetközi építészet legjelentősebb seregszemléjét. A közösségi építészet egyik éllovasaként számon tartott chilei építész szerint a 2016-os biennále feladata, hogy olyan kérdések sorát vesse fel, amelyeket az építészetnek a jövőben meg kell válaszolnia, a kulturális és művészeti szempontok mellett figyelembe véve a szociális, politikai, gazdasági és környezeti vonatkozásokat is.
A felvetett problémákból kiindulva a főkurátori tárlat is igyekszik új utakat felmutatni: a világ 37 országából 88 projektet felvonultató kiállítás egyik helyszínére például a látogatót egy hatalmas, mégis légies téglaív vezeti be: a paraguayi Gabinete de Arquitectura iroda olyan megoldásokat keres, amelyek egyszerű anyagokból, képzetlen munkaerő felhasználásával is minőségi épületeket képesek adni a helyi közösségeknek. A tárlat másik főbejárata fölött több tonnányi alumíniumelem függ, a látványos installációhoz a tavalyi biennále lebontott építőanyagát használták fel újra, a fenntarthatóság jegyében.
Hasonló gondolatok vezették Fajcsák Dénest és Fábián Gábort, a magyar kiállítás kurátorait, akik úgy döntöttek, a 2015-ös tárlat után csak minimális mértékben alakítják át a magyar pavilont, meghagyva például a tavalyi festést is. Az aektivátorok – Helyi aktív építészet című projekt így hitelesen képes szólni a helyi összefogáson alapuló építészet erejéről, egy pusztuló egri épület közösségi megújítását bemutatva.
Spanyolország Unfinished (Befejezetlen) című, Arany Oroszlán-díjjal jutalmazott kiállítása azt kutatja, miként találhat új utakat a gazdasági növekedés leállásával nehéz helyzetbe került spanyol építőipar, míg az Egyesült Államok pavilonjában az autóipar leépülése miatt helyét kereső Detroit számára keresnek kitörési lehetőségeket.
Számos nemzeti kiállítás vizsgálja a menekültkrízis által az építészetre rótt feladatokat. A német pavilon Making Heimat (Hazát teremteni) című projektje megnyitja az épületet; ezzel azt akarják hangsúlyozni, hogy Németország nyitott és befogadó állam. From Border to Home (A határról haza/otthonba) címmel a finn kiállítás a menedékkérők számára kínál lehetséges megoldásokat a minőségi lakhatásra, Ausztria pedig sikeres bécsi programokat mutat be, melyek során kihasználatlan épületeket tettek lakhatóvá.
Hollandia kiállítása a segítségnyújtás egy másik formáját tárja fel, és azt vizsgálja, milyen lehetőségeket rejlenek a helyiek számára a holland békefenntartó misszió által Maliban épített táborban.
A főkurátor által megidézett eszmei frontok konkrét értelmet is nyertek a közelmúltban Mariupol közelében; a harcoktól sújtott településre váró kihívásokról szól Ukrajna idei kiállítása, míg a szintén háborútól szenvedő – és a biennálén először részt vevő – Jemen apró tárlata még csak gondolatként veti fel az egyelőre csupán remélt újjáépítést.
Nemcsak az fontos, kinek és milyen otthonok épülnek, hanem az is, hogy hogyan: a fair trade, az etikus kereskedelem mellett ideje lenne a fair buildingre, azaz a méltányos építkezésre is gondolni – állítja a lengyel pavilon kiállítása, emlékeztetve arra, hogy egy átlagos európai ingatlanberuházás során hány eltitkolt munkahelyi baleset, mennyi kifizetetlen túlóra fordul elő, és hány feketemunkás dolgozik.
Ritkán vizsgált problémát tár fel az ír kiállítás: Niall McLaughlin irodája Alzheimer-kórban szenvedők speciális igényei mentén tervezett otthonok szükségességét hirdeti.
Kína pavilonja az utóbbi évtizedek óriási léptékű urbanisztikai fejlődésének „elfelejtett frontját” idézi meg, felhívva a figyelmet a gyökerekre, a paraszti munkákra és az ősi hagyományokra is. Az urbanizáció másik oldalát a biennále egyik kísérőtárlata, a Conflicts of an Urban Age (Egy urbánus korszak konfliktusai) statisztikai megközelítésből vizsgálja, a látogató így megtudhatja például, hogy Kinshasa lakossága az utóbbi huszonöt évben 215, Manila népessége pedig 65 százalékkal nőtt, vagy hogy Hong Kong népsűrűségét alapul véve az egész emberiség elférne egy Észak-Olaszország nagyságú területen.
A 15. Velencei Építészeti Biennálén hatvanhárom ország vesz részt nemzeti kiállítással a Giardini parkban és az Arsenale csarnokaiban, illetve a város számos történelmi palotájában szombattól hat hónapon át.
