A Nemzeti Kulturális Alap idei átalakítása óta, miután megszállta és elfoglalta a kuratóriumi helyek sokaságát az MMA, már vállaltan is politikai döntések mentén osztott/nem osztott pénzt az irodalmi folyóiratok között. A döntés után megkérdeztünk néhány lapot arról, hogy mihez kezdenek: megszűnnek vagy sem? Ezek közé tartozott a 2000 is, amely az alábbi levélben jelezte, nem kíván kutyaéletet élni, és megüli saját halotti torát.
Fuimus Troes! Már csak voltunk 2000! A Nemzeti Kulturális Alap kuratóriuma lapunkat megmérte és könnyűnek találta. Nem szeretnék a helyükben lenni, amikor Anubisz isten tartja majd a mérleget, egyik serpenyőjében a tollpihével, a másikban az NKA kuratóriumával, ezzel a sötéten dobogó, nagy szívvel. De ez akkor lesz majd. Addig is, kérem a tárgyilagos olvasót, ítéljen maga is: lapozzon bele a 2000 huszonhét évfolyamába, amely honlapján, az archívumban word vagy pdf-formátumban teljességgel hozzáférhető, és állítsa mellé azoknak a lapoknak az évfolyamait, amelyek annyi támogatást kaptak most, amennyi a 2000-nek fennállása óta még soha nem jutott. Ámde vesszenek a vesztesek és éljenek a győztesek! Éljen aki ilyen életet − kutyaéletet, lakájéletet − élni akar. Egy folyóirat szellemi függetlenségének ára van. És ebbe az árba a legrosszabb időkben beletartozik a folyóirat halála is. És csak az meglett szerkesztő, akinek szívében nincsen államapja, ki tudja, hogy az életet, lapja „halálra ráadásul kapja, s mint talált tárgyat visszaadja – bármikor – ezért őrzi meg…”
Az írás, sok szerkesztőségi fotóval, Szilágyi Ákos honlapján folytatódik.
