Kurt Flasch: Miért nem vagyok keresztény? – Typotex Kiadó, 2016 – fordította Simon József – 340 oldal, kartonált kötés – ISBN 987-963-2798-52-3
Pontosítással kell kezdenem: kereszténynek lenni mocskos nehéz dolog, és valószínűleg egy csöppet sem kifizetődő; viszont kereszténynek látszani igazi sétagalopp (evilági szempontok szerint). Ez többé-kevésbé az egész európai régióra igaz, de fokozottan igaz Magyarországon, ahol a keresztény gyökerek elsorvadtával kereszténynek hazudott gyökerek tobzódnak, s játszanak politikai játszmákat, melyben a tét a mi életünk. Természetesen tisztelet a kivételeknek!
Ilyen díszletek között kerülhetett sor arra, hogy Kurt Flasch 2013-as könyve Magyarországon a „radikális gondolkodók” sorozatban jelent meg 2016-ban. Persze, még jó, hogy megjelen(hetet)t, hiszen számtalan példáját láthatjuk annak, hogy a józan észnek és/vagy a következetes gondolkodásnak sem esélye, sem terepe nincs ezen a tájon. Én magam – a könyv elolvasása után – nem gondolom, hogy Kurt Flasch radikális gondolkodó lenne; legalábbis hiányzik belőle a radikálisok lehengerlő dinamizmusa. Nem meggyőzni akarja az olvasóit, csak – csak? – beszámol róla, hogy ő maga miért nem keresztény.
A magánéleti háttérrel is megtámogatott érvrendszer nem mai keresztényeket akarja sárba rántani/lökni, hanem a kereszténységet, mint kétezer éves vallást vizsgája, főként dogmatikai és történeti szempontból. Nem vádol, és nem támad, inkább csak mondja a magáét, s meghagyja az Olvasónak a lehetőséget arra, hogy kidolgozza saját álláspontját a kereszténységgel kapcsolatban. Persze, nem hagy túl nagy mozgásteret, hiszen az általa felvetettekre nincsenek felkészülve a keresztények, ahogy az is szokatlan, hogy egy gondolkodó nem azért számol el/le a kereszténységgel, hogy valami mást ültessen a helyébe…
Flasch érvei súlyosak,
s bár némelyek még a legelvakultabbak előtt sem lehetnek ismeretlenek, ebben a történelmileg megalapozott összefüggésrendszerben reakciót követel(né)nek. Az elmúlt kétezer évben a kereszténység folyamatosan újradefiniálta önmagát, legelőször a második században, amikor be kellett látni, hogy Krisztus második eljövetele (katolikus szóhasználatban: parúzia) mégsem fog csak úgy, hipp-hopp megtörténni. A következő nagy átalakulás Szent Ágoston hozta, s ezt követően nagy és látványos volt a skolasztika által felrajzolt, majd a humanisták által átalakított koordinátarendszer, mely elvezetett a reformációig, amikor a feje tetejére állt minden. A végső nagy pofont a természettudományos világképpel való – háromszáz éve tartó – szembenézési és újradefiniálási folyamatok hozták. Flasch értelmezésében ezek az egymást követő korszakok a vallásnak más-más momentumait emelték ki, vagy éppen sikkasztották el, s így önmagukkal és egymással is folyamatos ellenmondásban voltak/vannak.
A természettudományos gondolkodás ráadásul rákényszerítette a kereszténységet arra, hogy átértelmezzen majdnem mindent, ami a sugalmazott és kinyilatkoztatott Szentírásban megtalálható. A keresztények – a fenntartható vallást szem előtt tartva – elkezdtek válogatni saját tanításaik között, s így ha tetszik, önmagukat tették eretnekké a túlélés érdekében. Egy középkori keresztény máglyára küldené bármelyik mai hitsorsosát a tanítástól való eltérés okán. A hatnapos teremtéstörténet viszonylag gyorsan cikivé vált, s át kellett térni arra, hogy azt „nem úgy” kell érteni. Ugyanakkor ilyesfajta revízió nem következhetett be Krisztus testi feltámadása kapcsán, mert az egzisztenciálisan káros következményekkel jár.
Kurt Flasch tényleg nem radikális gondolkodó, ha a szisztematikus gondolkodást és a megalapozott kérdéseket végletekig fenntartó kérlelhetetlenséget nem tartjuk radikalizmusnak.
Úabb pontosítás: Kurt Flasch tényleg radikális gondolkodó, mert olyan területekre merészkedik, melyeket mi nem merünk bebarangolni, s gyávaságunkat titkolandó inkább úgy teszünk, mintha a gondolkodásnak járhatatlan – vagy még inkább nem létező – tájairól hozna hírt. Felvetései kapcsán – mert a felháborodás itt nem segít – boci szemekkel a távolba meredünk, majd elkezdünk beszélni valami egészen másról…
…mert például teológiai szempontból rettentő érdekes az, amit Jaroslav Rumpli Istennel és emberrel művel a Gabonakörök című regényben! Vagy ott van Erik Wahlström, aki elképesztő dolgokat hord össze a Biblia ürügyén…
…visszatérve Kurt Flasch-hoz:
– Nem ismerem, nem hallottam róla és nem is érdekel! – az a baj, hogy nem tudok pirulás nélkül hazudni, még szerencse, hogy ez írásban nem látszik. – Írni kéne róla? Ebben a virágzó, keresztény országban? Nem vállalom!
