Anatolij Vasziljev orosz rendező üzenetét olvassák fel az idei színházi világnapon, vasárnap az előadások előtt a színházakban. Az ünnep alkalmából a MASZK Országos Színészegyesület március 30-án, szerdán tartja meg hagyományos jótékonysági gálaestjét és díjátadóját a Budapesti Operettszínházban.
A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) minden évben a színházi világ egy jelentős személyiségét kéri fel, hogy fogalmazza meg üzenetét a színház művészei és a közönség számára. Legelőször Jean Cocteau szövege hangzott el több mint húsz ország színpadain.
Anatolij Vasziljev üzenetében felteszi a kérdést, hogy szükség van-e színházra, mint írja, a színház manapság jelentéktelenné vált a városokban és az országokban lejátszódó tragédiákhoz képest. Azonban a színház bármit el tud mondani.
Azt is, ahogy az istenek az egekben élnek, ahogy a rabok barlangokban szenvednek és ahogy a szenvedély felemel, a szerelem elpusztít, hogy mennyire nincs szükség jó emberre, hogy hazugság ural mindent, és ahogy az emberek a lakásaikban élnek, a gyerekek pedig – a menekülttáborokban, és ahogy visszatérnek a sivatagba, és ahogy elválnak a szeretteiktől, a színház mindenről képes beszélni.
Kiemeli, hogy a színház mindig volt, örökké lesz és az eljövendő ötven-hetven évben különösen nagy szükség lesz rá.
Mert valamennyi művészet közül csakis a színház az – ahol a szó szájtól szájig, a tekintet szemtől szemig, a mozdulat kéztől kézig, testtől testig hatol. Nincs szüksége közvetítőre. Fenébe a kütyükkel és a számítógépekkel – menjetek színházba!
– írja Vasziljev.
Mindenféle színházra szükség van, csupán egyetlen színházra nincs szükség – a politikai játszmák színházára, a politikai egérfogó színházára, a politikusok színházára, a politika színházára.
És legkevésbé a mindennapi terror színházára – legyen bár egyéni vagy kollektív; nincs szükségünk a hullák színházára, az utcákon és tereken, a fővárosokban és vidéken folyó vér színházára vallások és etnikumok között.
