Mentsünk másként! Kertész Imre Nobel-díjának tanulságai

Nobeldj

Kertész ImreMentés másként című könyvének megjelenése alkalmábólkörkérdéssorozatot indított a Librarius.

Jövőre lesz tízéves a magyar irodalmi Nobel-díj: Kertész Imre 2002. október 10-én vette át. A Magvető Könyvkiadó most jelentette meg az író Mentés másként című, 2001–2003 között írt naplóját, amelyből kiderül, hogy ezekben az években mi foglalkoztatta Kertész Imrét hazájától távol, Berlinben, Felszámolás című regényének kéziratával bajlódva. Mit érzett, amikor a legrangosabb irodalmi elismerést megkapta? Mi történt vele azután? Feljegyzései azért izgalmasak, mert innen nézve az is nagyon érdekes volt, ami a távollétében itthon történt.

A hírt öröm és alig titkolt csodálkozás fogadta 2002-ben: mert szélesebb körben Kertész Imre munkássága addig itthon ismeretlen volt. Kertész Imre akkoriban újságokban, televízióban szerepelt, nyilatkozott, majd egy idő után, szemlátomást tudatosan, háttérbe vonult. Sorstalanság című regényét karácsony előtt mindenki kereste, hamar el is fogyott! (Kertész Ákos könyveit is ekkoriban vitték a legjobban.) Koltay Lajos filmet forgatott a Sorstalanságból, de mire bemutatták, addigra körülbelül mindenütt mindenki napirendre tért az események fölött.

E történet ellenben ma is eleven. A Mentés másként megjelenése alkalmából a www.librarius.hu Körtárs Irodalmi Univerzum ezt a körkérdést tette föl a rendszerváltás utáni kultuszminisztereknek (közülük Mádl Ferenc már elhunyt), s a szellemi és a közélet más személyiségeinek: „Az egész világ ránk figyelt 2002 októberében, és ezután még sokáig, annak következtében, hogy Kertész Imre irodalmi Nobel-díjat kapott. Élt-e Magyarország, élt-e a magyar társadalom azzal a lehetőséggel, amelyet ez az óriási nyilvánosság, hatalmas figyelem nyújtott? Javunkra tudtuk-e fordítani az elismerést?”