Elekes Károly festő, grafikus, szobrász (Székelykeresztúr) a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, grafika szakán végez. Az anyagi valóságtól soha el nem szakadó, érzékien szemléletes, a szürrealizmust, a figurativitást és a nonfigurációt egyesítő műveire egyszerre jellemző az idea- és médium-központúság és a konceptuális gondolkodásmód. Művészetének alapmódszerét a „megszűntetve megőrzés” dialektikájában találta meg, melynek elméleti alapvetéseit először az ún. „másolat eredetiről” elnevezésű grafikai programjában próbálta megvalósítani. Újabban egyre többször emel kommerciális tárgyakat, ipari termékeket és a giccs világához tartozó „ready-made”-eket műveinek finoman ironikus, az elidegenítés eszközeit sem megvető, racionálisan költői univerzumába. (Artportal)
Elekes Károly: Dress Code, 2015.12.18-2016.03.28, Memoart Galéria, 1136 Budapest, Pannónia utca 6.
Deák Csillag
A tizennyolc nem másfél tucat?
Elekes Károly mágikus száma a 18. Most pont ennyi alkotást állított ki a Memoart Galériában. Tucat művekből, ahol a tizenkettő egy tucat, mondhatnánk. Ha, saját kifejezésével élve, nem tuningolta volna fel ezeket a zsibvásáron fellelt, nagyrészt sérült, giccses, kallódásra ítélt, ismeretlen szerzőktől származó műveket.
Elekes Károly restaurál, beavatkozik, újrahasznosít. Ecsetvonásával megmondja a tutit? Milan Kundera Halhatatlanság című regénye jut eszembe. Halálunk után minden, amit hátrahagytunk, minden tárgy, jel és ezzel egész életünk általunk többé nem védhető, kontrollálható, a szó szoros értelmében kiesik a kezünkből. De mások felhasználják, kifordítják, használják, jól, rosszul. Határt sértünk, akár jó szándékkal is, de a sértett nem tud visszaszólni. A haláltól megmentett öngyilkos sem mindig hálás megmentője iránt. Elekes Károly megmentőt is játszik? Kiválasztja az erre érdemeseket. Minél silányabb (szerinte) a mű, annál inkább szóba jöhet.
Dress Code a kiállítás címe. Forró nadrágban nem megyünk komolyzenei hangversenyre. Mégis van, aki megteszi. A címadó naiv képet nem bírom megfejteni, illetve nem látom az ismert művész kézjegyét, a király nem meztelen, minden a helyén, retro-idill. Talán nem vagyok elég vájtszemű. A Mátrixnál már kapiskálom a Madonna kép javítását, kicsit belém szúrnak a rácsot rögzítő szögecskék, de kell a rácsozat, így dolgoztak a reneszánsz festőműhelyekben is, kockánként, a nagyításhoz kellett. Most nekünk kellene felnagyítani a művet? Inkább tovább megyünk, a Kettős kerethez, itt is ad munkát nekünk Elekes. Keretei pixelek lennének, vagy QR Code? A fekvő kereszt kinek a műve? A fáktól látjuk a sejtelmes erdőt, de nem lesz keresztre feszítés, a keresztet nem lehet felállítani a fáktól. Aztán egyértelműbben rak rendet a Rend című képen kis színes négyzeteivel, a sárgán virító négyzetek egy lépcsőzetet is kiadhatnak, bármerre indulhatunk. Számozott képén a szürreális ablakkerettel Hundertwasser köszön ránk. Talány-nyal tele a padlás. Megyünk is felfele a barlang kijáratától, Elekes egy mászókát konstruál, ami aztán fent a mennyben szárba szökken, de szegény vízhordók ezt nem látják. Omen ZM, ki ez? Csak nem a székely zászlót használja hajpántként? Világít is rendesen a türkizkék szalag, szemünket nem bírjuk levenni róla. Rossz ómen lenne? Az Aktuális téma portréja sem megnyugtató, ez nem ásító inas, rémülten nézi a türkizkék koponyát, mely szeme színével egyezik, lent a jobb sarokban még élő fej adja az ellenpontot. A Rőzsehordók komplementer színekben távolodnak egymástól és hátterüktől, nem tükörképei egymásnak. Ellentétek. Nem tudnak elbújni az erdőben, de nem is kell, nem anyókák viszik a rőzsét, hanem karcsú atléták.
A Gubanc nem igényli, hogy elvágják, a kavargó vonalak mögött vidáman turbékolnak, ha egyáltalán szoktak a hattyúk, vagy inkább libák. Bár a háttal úszó szárnyas fura farktollú, mintha ott lenne egy kitátott szája, akkor ez a másság a gubanc? A Könnyek ágakon ülnek szemenként, szemként, potyogott is róluk néhány a földre, az ágak nem nyilak, mégis átfúrták a fák törzsét. Akár a Tarot kártyán ábrázolt botokra is gondolhatunk, amelyek mint a tűz elem képviselői, magát az életet, a cselekvést, valamint az ösztönösséget mutatják. A földön a tojás motívum már nem is szorul magyarázatra. Az írás sérülten hagyott kép kissé didaktikus, már az írás is elszáll, nem csak a szó, de azért még látható belőle valami és ott a kéz, ami tovább írhatja, palimpszesztként. A Példaképek iskolai szemléltető eszközként pontosan megjelölik, mely foglalkozások kívánatosak az ábrázolt alany számára, a geg az egészben a most már nem ismeretlen festő szignója: Molnár. Ez a foglalkozás nem szerepel a példaképek között, maradjon csak a kaptafánál, molnárként, maga maga. A Maradék hős, a vitéz katona legyen mindig állig begombolt! Ez a keresztje is, minden elenyészik, nem marad meg a hősből semmi, csak a fémgomb fénye.
Elekes ellenművet alkot, a trivialitások felhasználásával. A közhelyek művészi rendszerét hozza létre. Hozzáfest egy másik fejet, nyakat a libának A szerző művében. Kitaszítja őket a valóságból, magát a nézőt is. Nincs azonosság, ha azt is látjuk a képen. Tükörírást használ, ahogyan a tűzoltó, vagy mentőautók elején gyakran látni a tükörírással készült szöveget, melyet a vezető a visszapillantó tükörből megfordítva lát és így el tudja olvasni. Elekes tüzet olt és ment? Tükröt tart, nekünk nézőknek is. A kifordított világban is próbáljunk eligazodni.
Egyik interjúban Elekes azt nyilatkozta, 2018-ig tervezi folytatni beavatkozását, a talált képek újrahasznosítását. Azután talán saját műveibe avatkozik be. Nagyon várjuk.
