Hamarosan bíróság elé citálhatják azt a holland műgyűjtőt, akinek tulajdonában van az idén tavasszal Budapesten is kiállított, múmiát rejtő Buddha-szobor. A műkincset felismerte egy délkelet-kínai faluközösség, szerintük azt a templomukból tulajdonították el.
Erről, illetve a falusiak álláspontjáról az őket képviselő nemzetközi jogászcsoport Liu családnevű kínai képviselőjének tolmácsolásában a China Youth Daily című napilap közölt összefoglalót. A Fucsien tartományi település legutóbb márciusban hallatott magáról, amikor a televízió híradásában felfedezték, nagy valószínűséggel azt az ezeréves Buddha-szobrot szerepeltették “kiemelt vendégként” a Magyar Természettudományi Múzeum Múmiavilág kiállításán, amelyet még az 1990-es évek közepén loptak el ismeretlenek, és amely egy helyi szerzetes múmiáját rejti.
A holland műgyűjtő, aki másodkézből jutott a műtárgyhoz, először azt nyilatkozta, hogy abban az esetben lenne hajlandó átengedni a szobrot, ha bebizonyosodik: létezik még az a buddhista közösség, amelyé egykor a műkincs volt. A kínai beszámolók szerint azonban az idő előrehaladtával a holland férfi újabb feltételeket szabott.
A Hszinhua hírügynökségnek adott korábbi interjúban arra hivatkozott, hogy a szobrot “egy buddhista templomnak” és nem “a falu templomának” szolgáltatná vissza. Továbbá egy független kutatást is szükségesnek vélt, aminek részleteiben nem tudtak megállapodni, és nem utolsó sorban “méltányos kárpótlásra” is igényt tartott, mondván, hogy a szobor megvásárlására, helyreállítására és tudományos vizsgálatára pénzt költött. Ez utóbbi kérdésben szintén nem született egyezség.
Liu ügyvéd legutóbb azt nyilatkozta, hogy a falubeliek egy része nem hajlandó a műgyűjtő feltételeinek egy részét elfogadni, ezért a bírósági kereset beadása előtt még egy utolsó levelet kívánnak küldeni neki. Ennek részleteit azonban nem árulta el. Március végén falusiak és támogatóik százai fordultak kétnyelvű levélben a holland miniszterelnökhöz, hogy visszakaphassák a Buddha-szobrot, de jelek szerint ezzel nem mozdították elő ügyük rendezését.
Úgy hisszük, hogy a Buddha(-szobor) az, amelyet az elmúlt húsz évben kerestünk, és várjuk a visszatérését
– fogalmaztak a levélben Jangcsun falu lakói.
Hozzátették, évszázadokon át istenükként tisztelték, életük részévé vált, és bíznak abban, hogy mielőbb viszontláthatják. A magyar közönség előtt is bemutatott, majd a múzeumból váratlanul elszállíttatott ereklye különlegessége révén tűnt fel a nemzetközi médiában.
Még Budapestre kerülése előtt egy CT-vizsgálat során holland szakemberek ugyanis megállapították: a szobrot egy harmincas éveinek második felében járó kínai szerzetes mumifikálódott teste köré alkották.
A jangcsuni irattár szerint a Buddhát Csannak hívták, de neve mögött ott volt a tiszteletet kifejező Kung és a Cu-si is. Húszas éveiben lett szerzetes, és azután szerzett tekintélyt, miután betegek gyógyítását segítette és terjesztette a buddhista hitet. 37 éves korában halt meg, önmagát mumifikálva. Testét a helyiek a Szung-dinasztia (960-1279) idején ágyazták szoborba, azóta imádkoztak hozzá.
