Életének legizgalmasabb és legnehezebb szerepére készül az utóbbi években botrányos kijelentéseiről elhíresült Hujber Ferenc: viharos első negyven éve kerül színpadra, saját előadásában. Születésről, gyerekkorról, főiskolai évekről, karrierről, a londoni kalandról, bulvárszereplésekről, megcsúszásokról, családi zűrzavarokról, sikerekről, összeomlásról, majd az újrakezdésről szól a Negyvenen vagyok című előadás, amely az első hazai one man show lesz. Hujber nem csupán önmagát, de életének meghatározó szereplőit is megformálja.
A Negyvenen vagyok szerzője a Banner Comedy vezetője, Banner Szűcs Loránd, aki húsz éve követi Hujber életének csúcs- és mélypontjait. Mint mondja, az érdekelte legjobban, hogy főhőse a bulvársodródás ellenére is ugyanaz a remek színész maradt-e, mint akit anno megismert a személyében. Tizenhat órányi beszélgetésük alapján írta a darabot. Az előadást Erdélyi Dániel rendezi, aki a rögtönzéses szituációs játékon alapuló színházi-televíziós műsor, a Beugró rendezője is.
Az egyszemélyes show kíméletlenül őszinte életrajzi szatíra, valódi nagyszínpadi produkció, intenzív színészi jelenléttel.
Egy színész számára hatalmas kihívás, magányos, kapaszkodók nélküli kötéltánc
– mondja a szerző. Hatalmas szellemi és fizikai feladat, hisz’ szünet nélkül, másfél órán keresztül játssza váltakozva önmagát, s az életében felbukkanó karaktereket. A darab formai megoldása is egyedi: mivel a színen a színházi és a filmes eszközök keverednek; feltűnnek majd családi fotók, archív felvételek, filmbejátszások és frissen forgatott illusztrációk. „A Negyvenen vagyok nagyszabású, látványos előadás, ha úgy tetszik, show lesz, amelynek nemzetközi színpadokon már komoly hagyománya van,
itthon azonban ilyet most láthat először a közönség
– teszi hozzá Banner.
Az előadás november 25-én kerül színpadra a Millenárison.
Hujber Ferenccel a próbán beszélgettünk.
– Nyilván nem véletlenül alakult úgy, hogy a bulvársajtó tele volt botrányszagú Hujber-ügyekkel, és szinte szót sem ejtett a színészi munkájáról. Mennyi része volt abban, hogy ennyit és így foglalkozott önnel a sajtó?
– Annyi mindenképpen, hogy amit elmondtam, azt mindig szándékosan, tudatosan mondtam el. Ezzel köveket dobtam az állóvízbe. Magyarország rejtőzködő, nagyon álságos, álszent, prűd, sőt álprűd, tele hazugsággal, én viszont nagyon őszinte vagyok, és van egy – vélt vagy valós – igazságérzetem. Csak egy példa:
nálunk még mindig nem lehet törvénybe foglalni, hogy igenis létezik családi erőszak, amitől rengetegen szenvednek, mert akiknek ez a dolguk lenne, egyszerűen nem mondják ki. Nem megy át a Parlamentben ülő férfiakon, hiszen valójában szerintük a nők verve jók; menjenek haza, és szüljenek. Ezt kikérem magamnak!
Az az ország, amelyet ilyen politikusok vezetnek, semmilyen formában nem tolerálja a rám jellemző leplezetlenséget.
Ha olyan lehetőségeim volnának, mint azoknak a színészeknek, akik egyik nap Londonban, másik nap Hong Kongban forgatnak, nyilván arról írna a sajtó, és senki nem ütközne meg, hogy mellékesen kertelés nélkül elmondom, mi történt velem és mi jár a fejemben. A bulvár számára most csak akkor vagyok érdekes, ha a nevemet összeköthetik valami botránnyal. Nem véletlen, hogy egyszer már elmentem az országból, és majd valamikor egyszer megint szeretném a családdal együtt nyakamba venni a világot.
– Megbánta az őszinteségét?
– Semmit nem bántam meg, mert nem kurvultam el, nem lettem rosszabb színész, de nagyon megszenvedtem, mert ártottam magamnak a nyilatkozatokkal. Itt, ebben a pici dobozban, ami Magyarország, az őszinteségnek az a következménye, hogy megölnek. Becsukódnak a kapuk, elkezdenek suttogni a hátad mögött, leírnak. Egy színész, egy művész legyen ikon, aztán, hogy otthon mi történik a négy fal között, arról ne beszéljünk. Én viszont úgy gondoltam:
az a dolgom, hogy átlátszó üvegzseb legyek; hölgyeim és uraim, ez vagyok, nincs takargatnivalóm.
Tanultam belőle, és sok mindent átértékeltem. Ahelyett, hogy még mindig a nyilatkozatok keserű levét innám, ideje, hogy a helyükre kerüljenek az életem dolgai.
– Ez a darab, illetve előadás akár terápiaként is felfogható.
– Abszolút! Kimondva-kimondatlanul, de inkább kimondva. Nagyon kemény ám ezt megcsinálni! Remeg kezem-lábam. Annyira kiadom magam, mintha nem lenne rajtam ruha. Ráadásul magamnak és a közönségnek is duplán kell bizonyítanom, hogy megállom a helyem színészként.
– Nem tart attól, hogy a kitárulkozásával újra támadásoknak teszi ki magát?
– Nem. Nagyon erős csapat van mellettem, mögöttem, és az előadásban nincs semmi olyan, ami rosszabb lenne annál, mint amit az emberek most gondolhatnak rólam. Az őszinteség nem mindig kifizetődő, de ezt az egyszemélyes show-t csak így lehet csinálni. Eldöntöttük, hogy azt is megmutatom, amikor mélyen voltam. Az is én vagyok. Nem rosszabb, inkább csak jobb lehetek annál, mint amilyen képet eddig kaptak rólam.
Nagy a nyomás, mert talán most tehetem le azt a bulvárcsomagot, ami egy ideje mindenhová jön velem.
A sajtót most már az érdekli, hogy az előadásban mit teszek le az asztalra.
– A Negyvenen vagyokkal húz egy vonalat? Jutott valamilyen elhatározásra?
– Lezárok egy korszakot. Annyi az elhatározás, hogy Magyarországon sokkal jobban befogom a számat.
– Amíg a Parlamentben vak komondoros képviselők ülnek, ne fogja be, ha kérhetem!
– Na jó, teljesen nem fogom be. Pontosan tudom, mennyire igazam van sok mindenben, csak már nem mondom ki azonnal, amit gondolok.
Ha nem tudjuk elképzelni, mire készül Hujber Ferenc, a példák segítenek. Íme:
John Leguizamo Emmy-díjas és Golden Globe-jelölt kolumbiai származású amerikai színész eddig mintegy félszáz filmben szerepelt, köztük a Carlito útja, a BeSZERvezve, A séf vagy az Igazság ára alkotásokban. Az ő nevéhez fűződik az egyik legintenzívebben megélt one man-show, a Ghetto Klown (Gettóbohóc), melyben fantasztikus teljesítményt nyújtva emlékezik életének egyes szakaszaira. ,,Sajátos stílus és kirobbanó energia jellemzi, magával ragadja közönséget, amikor életének hullámhegyeiről és -völgyeiről mesél” – írja a kritika. Ez itt látható is:
A Csillagok Háborúja Leia hercegnőjeként vált világhíressé Carrie Fisher, aki képtelen volt feldolgozni a korán jött sikert. Élete történetét, függőségeit előbb a Wishful Drinking (Vágyivászat) című könyvben írta meg, majd színpadi előadás született belőle.Ebből itt egy részlet:
