Ismét megjelent Romain Gary Lady L. című regénye. A szélhámos angol lady történetét Bognár Róbert fordította újra, elolvastuk.
Romain Gary: Lady L. Fordította: Bognár Róbert. Park Kiadó, 2015.
A Lady L. már számtalanszor megjelent 1965 óta magyarul, mindannyiszor Dániel Anna fordításában. A Park Kiadó most Bognár Róbert új fordításával jelentette meg Romain Gary regényét, akinek egyik legelső műfordítása éppen a szerző Émile Ajar álnéven írt Előttem az élet című kultregénye volt.
A Lady L.-ből egyébként készült egy közepesen sikeres film is Sophia Loren és Paul Newman főszereplésével, amelyet eredetileg George Cukor rendezett volna, de végül Peter Ustinovra esett a választás, aki később maga sem volt maradéktalanul elégedett az alkotással.
Ó, Lady L.
A Lady L. egy modernkori Pygmalion-parafrázis, amelyben egy idős, köztiszteletben álló angol arisztokrata hölgy meséli el élete történetét, amely eléggé kiakasztja a finom lelkű lordokat. A könyvben a legtöbbet Sir Percy Rodiner Koszorús Költőn mulathatunk, aki már évtizedek óta Lady L. udvarlója, de a hölgy rovott múltjáról és francia származásáról mit sem tud. Ahogyan a lady egyre inkább belelovalja magát a mesélésbe, úgy lesz egyre szembetűnőbb, hogy Lady L. és Percy saját nemzeteiknek sztereotip figurái – így aztán nem csoda, hogy soha nem lettek egymáséi.
A Lady L. kerettörténete faék-egyszerű, az igazi finomságok pedig az anarchista Anette (Lady L.) elbeszélésében vannak elrejtve. Meg persze a némileg tabudöngető koncepcióban. Elvégre nincs az a jóérzésű olvasó, aki ne olvasná kaján örömmel azt, hogyan vágta át a palánkon a fél világot egy egyszerű bordélyház-csemete.
Fordítva
Dániel Anna fordítása egyáltalán nem rossz, de ahogy mondani szokták, nem öregedett túlságosan jól. Romain Gary pimaszsága és féktelen humora nem kívánja a finomkodást, ebből a szempontból pedig az eredeti magyar szöveg kissé avíttnak tűnik mostanra. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy amikor néhány évvel ezelőtt először olvastam a Lady L.-t, akkor nem ragadott magával teljesen a szöveg. Valami hiányzott, csak akkor még nem tudtam megfogalmazni, hogy igazán mi is.
Persze a legjobb az lenne, ha perfektül olvasnék franciául, és most pápaszememet feltéve átfutnám az eredeti szöveget, és összevetném mindkét magyar fordítással. A probléma ott van, hogy a franciám elég gyenge, ami annak tudható be, hogy sosem tanultam franciául. Az már csak részletkérdés, hogy műfordítással sem foglalkoztam soha, így a szakmázással ezúttal adós maradok.
Viszont támaszkodhatok a befogadói élményre, ami szerintem mérföldekkel javult az új fordításnak köszönhetően; érdemes elolvasni az új fordítást azoknak is, akik már korábban olvasták. A régiből sem lehet nagy baj, de ez jobban kézre áll. Meg ezen jobban lehet rötyögni, az meg azért nem utolsó szempont.
