Rejtő Jenő csodás karaktere, az irgalmat nem ismerő költő létezik: Troppauer Hümér Pécsen tartja rettegésben az engedetlen olvasókat. Aki nem veszi meg utcán árult verseit, rosszul jár. Nem vicc.
A bama.hu azt írja: a vádlott 2014-ben egyetemi hallgató volt Pécsett, és jövedelemszerzés céljából árulta verseit a belvárosban. 2014. november 11-én egyetlen verset sem vásároltak tőle, ezért ingerült állapotba került, majd a belvárosban parkoló gépkocsikat kulcsával megkarcolta.
Elkeseredésében 14 autót rongált meg, összesen több mint 2,5 millió forint kárt okozva.
A baranyai kollégák nem jöttek rá, ki állhat a rongálás mögött, de mi igen. Itt is van egy sokatmondó részlet Rejtő Jenő Előretolt helyőrség című regényéből:
– Azonnal hagyja abba ezt a marhaságot – mondta egy kanadai óriás.
– De, uraim… Hát nem szépek az én… verseim? – Úgy látszott, hogy nyomban sírva fakad.
– A maga versei unalmasak és hülyék… – kiáltotta öklét rázva egy görög díjbirkózó.
Ami azután következett, az olyan volt, mint valami rossz álom. A költő úgy vágta szájon a görög díjbirkózót, hogy az repedt állkapoccsal röpült egy vasoszlopnak, és elájult. Azután egyetlen könnyed mozdulattal a kanadai favágót fél kézzel nekicsapta a társainak.
Még néhány zord kritikus sietett az erélyes költő ellen… De hiába. Troppauer úgy dobta egyiket a másikhoz, mint apró forgácsot.
A katonák döbbenten, ijedten nézték…
A harc befejeződött, a művész egymaga állt a helyiség közepén, és szemrehányó pillantással körülnézett.
Valaki nyöszörgött, de különben csend volt.
A költő visszaült a helyére, kisimította piszkos papírcsomóját, és fennkölten így szólt:
– Anyám, te vagy árva fiad csillaga, írta Troppauer Hümér. Első ének…
A több mint huszonkét oldalas verset azután már feszült figyelemmel hallgatták végig a légionisták.
Fotó: totalcar.hu (csak illusztráció)
