(Fotó: Révai Sára)
– A fehér embert a földönkívüli civilizációk hozták erre a bolygóra – a Mester tekintete a sötétben megbújó hátsó falra mered –, ám úgy alkották meg, hogy külső megjelenésében hasonlítson a Föld őslakosaihoz, a színes bőrűekhez. – Benedek Szabolcs tárcája
Evidens, hogy az Idegenek léteznek, mi több, állandó megfigyelés alatt tartanak bennünket. A Mester szerint azt vizsgálják, hogy mikor válunk végre alkalmassá a velük való tényleges kapcsolatfelvételre. Egyelőre azonban sajnos túlságosan önzőek vagyunk: rövidlátó, vegetáló férgek, akik képtelenek túllátni a saját életükön. Ahelyett, hogy a szeretet és a bölcsesség vezérelne bennünket, futunk az élvezetek után, és a pénz jelenti számunkra a mindent.
– Legalábbis majdnem mindenki számára – fűzi hozzá valamelyest engedékenyebben a Mester, és meg is magyarázza: – A lelki nagyság az igazi, az amikor valaki önnön érdekeit is félretéve képes az egész emberiségért, a közös jövőnkért, ezért a gyönyörű bolygóért cselekedni. Most még kevesen képesek az ilyesmire, de mi azért vagyunk, hogy elhintsük a világban ezt az üzenetet.
Rettenetesen röstellem, de kicsit monoton a Mester duruzsolása, az áhítatos csendben nem veszem észre, hogy mikor kókadt le a fejem. Amikor pár perc elteltével fölriadok, a Mester éppen arról beszél, hogy az Idegenek azért fordítanak ilyen különös figyelmet ránk, mert mi az ő gyermekei vagyunk. Na, nem mind a hatmilliárdan, hiszen nem véletlen, hogy például Afrikában nem nagyon látnak ufót.
– A fehér embert a földönkívüli civilizációk hozták erre a bolygóra – a Mester tekintete a sötétben megbújó hátsó falra mered –, ám úgy alkották meg, hogy külső megjelenésében hasonlítson a Föld őslakosaihoz, a színes bőrűekhez. De csupán a külső megjelenésében, ugyanis agyának felépítése az övékénél jóval bonyolultabb. Ezt tudományos vizsgálatok igazolják, amelyeknek az eredményeit persze gondosan eltitkolják. Gondolom, ezen senki nem lepődik meg.
Egyetértő, haragos hümmögés a válasz.
A Mester ezután azt fejtegeti, hogy ugyan mi a francnak foglalkozunk holmi majomemberleletekkel, kit érdekelnek a színes bőrűek ősei, amikor a fehér embernek egész más múltja és jövője van?
Újabb elismerő mormogás a széksorok között.
Nem bírom tovább a fülledtséget. Csorog a hátamon a víz, a levegő mozdulatlan, legalább a bejárati ajtót nyitva hagyhatták volna. Föltápászkodom, állom a rosszalló pillantások kereszttüzét. Sietek az ajtóhoz, mielőtt megfájdul a fejem. Odakint esik. Úgy döntök, gyalog megyek haza. Szeretek esőben sétálni.
{jcomments on}
