Perry, Bruce D. – Szalavitz, Maia: A ketrecbe zárt fiú[The Boy Who Was Raised as a Dog] – Park Könyvkiadó, 2015 – fordította Dudik Annamária Éva – kemény kötés, 360 oldal – ISBN: 9789633551516
Nem reklámozni kellene ezt a könyvet, hanem – állami pénzből – ingyen eljuttatni minden olyan emberhez, aki hivatásszerűen, vagy akár szülőként gyerekekkel foglalkozik. A funkcionális analfabéták megkaphatnák hangoskönyvként is akár.
Dr. Perry, traumát átélt gyermekekkel foglalkozó pszichiáterként olyan emberi sorsokkal került kapcsolatba, melyek – hinné az Olvasó – csak irodalmi művekben és/vagy a szenzációhajhász bulvár-híradókban léteznek. A könyvben bemutatott másféltucatnyi néha elképzelhetetlen eset, önmagában is borzongató. Dr. Perry volt az, aki 1993-ban lehetőséget kapott arra, hogy a David Koresh által vezetett szekta karmai közül kikerült gyerekekkel foglalkozzon, miközben a gyerekek testvérei, szülei az FBI által megostromolt épületben öngyilkosok lettek. Lehetne ebből szenzációt kreálni… ahogy a többi kevésbé ismert esetből is. A címadó történet – a maga rettenetességében – attól (is) elképesztő, hogy a kutyák között, ketrecben nevelt fiú nem egy szadista barom áldozata volt, hanem egy olyan emberé, aki maga is csapdába került azáltal, hogy a gyerek a „nyakába szakadt”.
A könyvben szereplő történetek nem eresztik az olvasót, a két meggyilkolt lányt megerőszakoló, majd a tetemeket összerugdaló tizennyolc éves fiú nem bánta meg tettét, s jellemző módon nem is számíthat az Olvasó együttérzésére… mellesleg a pszichiáter empátiája is elfogy ezen a ponton. Dr. Perry nem ítélni akar, hanem feltárni, tanulni és megérteni, és – ahol még lehet – segíteni.
Titka a tudományos kíváncsiságon túl az – emberek tömegeire oly kevéssé jellemző – emberség és nyitottság. Dr. Bruce D. Perry egyszerű, mindenki által felfedezhető igazságokkal dolgozik, olyan alapértékeket helyez tudományos összefüggésbe, amelyeket az egészségesebb lelkű olvasók alapként ismernek. A történetekből kibomló tudományos háttér egészen megrendítő tényekké áll össze. Azt eddig is tudtuk/éreztük, hogy a kisgyermek gondozásának fontos része – a primer fizikai szükségletek kielégítésén túl – a szeretetteli érintés, a gügyögés, a szemkontaktus kiépítése, a kiszámíthatóság…
Dr. Bruce D. Perry állítása szerint a fenti „anyás” magatartási formák hiánya konkrét és kimutatható fizikai elváltozásokat okoz az agyban, s ezek hatására a kezelhetetlen, deviáns, félrehúzódó, vagy éppen agresszív kisgyerek nem tehet róla, ha „rossz”. Sőt, nem tehet ellene sem!
A pszichiáter tapasztalatai szerint az ilyen gyerekek a kisgyermekként elszenvedett traumák – lehet ez egyszerűen a szülői figyelem hiánya – áldozatai: az agynak bizonyos részei a megfelelő életkorban nem kapták meg a kellő ingereket és nem fejlődtek megfelelően. Dr. Perry tapasztalatai szerint az ilyen gyermekek helyzetén sokat lehet javítani már azzal is, ha pótoljuk az elmaradt ingereket. Meglepő és mégis kézenfekvő állítása szerint az ilyen gyerekek gyógyításánál nem a tényleges életkort kell figyelembe venni, hanem azt az életkort, amikor a gyermeket a trauma érte. Nem ciki ölelgetni és ringatni egy kiskamaszt, ha ő is akarja.
A ketrecbe zárt fiú című könyvből ijesztő kép bontakozik ki. A folyton átalakulóban lévő emberi társadalom viszonyai nem kedveznek a gyerekek egészséges fejlődésének. Az jó emberré érés feltételei ijesztően sok esetben nem adottak.
A jó hír az, hogy ennek nem kell így lennie, s vannak, akik maguktól is felismerik, miként lehet igazi segítséget nyújtani. A többieknek pedig sokat segíthet ez a könyv. Nem viccelek!
