Úti célom a Mészáros utca 56, itt található ugyanis az Ajándékdoboz, egy közösségi adományozó pont. A kezdeményezés egyszerű és nagyszerű: a 3×3 méteres bódéba beviheted megunt játékod, könyved, ruhád, vagy amit gondolsz, és el is hozhatsz onnan bármit, amit megkívánsz. Nincs se kamera, se biztonsági őr, csak az ember becsülete. A 2 hete nyitott Ajándékdoboz egyre népszerűbb, villámgyorsan terjed a híre. A kezdeményezés ötletgazdája Pados Balázs, aki Svédországban látott hasonlót, és úgy gondolta, nálunk is meghonosítja. A Mészáros utcai benzinkút mellett sétálok, és keresem az Ajándékdobozt, amikor gyerekek sikongatására leszek figyelmes.
Arra lesz az Ajándékdoboz!
– mondom magamban. És valóban! A barna bódé egy panelépület előtt áll. Nők és gyerekek sürögnek-forognak körülötte. Egy 5 év körüli fiú Szűz Mária-képet tart a kezében.
Kicsim, ha elviszed ezt a képet a Pali bácsinak a templomba, nagyon fog örülni!
– mondja neki édesanyja. Közben a bódén kívül is zajlik az élet.
Ancsika! Remélem, elengeded azt a kutyát!
– kiáltja egy anyuka a kislányának, aki épp egy pórázon próbálja maga után vonszolni az ebet.
Nem!
– érkezik a válasz Ancsikától némi hatásszünetet követően.
Anyukák ruhákat válogatnak, mellettük gyerekeik játszanak. Autó érkezik a parkolóba, 30-40 év körüli férfi pattan ki belőle, és serényen elkezd ruhákat pakolni a csomagtartóból az Ajándékdobozba. Sorra érkeznek az emberek, és nagyon úgy tűnik, mindenki inkább adni akar, és nem kapni. Egy másik férfi lép oda hozzám azzal, hogy ne fotózzam le, mert a múltkor, amikor jöttek a TV-sek, bekerült az esti híradóba, és azóta ezzel ugratja őt a haverja.
Munka után szoktam jönni ide cséndzselni. A múltkor hoztam egy régi, de még működő TV-t. 1 nap múlva el is vitték.
– mondja.
Megérkezik az Ajándékdoboz egyik szervezője, Breuer András, akivel a kezdeményezésről beszélgetünk. Az első kérdés, ami felmerül, hogy nem félnek-e attól, hogy valaki visszaél az Ajándékdobozzal, és ellop valamit.
Ettől nem félünk, mert kifejezetten ellopni semmit nem lehet. Nincs ára ezeknek a tárgyaknak, és ajtó sincsen. Mi nem tartjuk feladatunknak, hogy megítéljük, ki, miért és mennyire jogosult arra, hogy elvigyen egy tárgyat.
– válaszolja András. Közben észreveszem, milyen tisztaság van az Ajándékdobozban.
Naponta rá kell nézni ahhoz, hogy olyan állapotban maradjon, ami mindenki számára élvezhető. Abban a pillanatban, hogy itt kupi meg kosz van, onnantól el is vesztené a varázsát az egész. 5-10 perc elég arra, hogy kicsit rendet tegyünk, kiseperjünk és kiválogassuk azt, amit nem ide illőnek tartunk. Például régi távirányítókat, régi telefontöltőt. A ruhákat is kiválogatjuk, mert azokból nagyon sok van, és ha hagynánk felgyűlni, akkor használhatatlanná válna a hely. Van egy raktárhelyiség, amiben már elég sok ruha összegyűlt. Amikor lomtalanításra emlékeztető tárgyakat hagynak itt, azt nem nagyon értjük. De a tapasztalataink pozitívak, rengeteg hasznos és értékes tárgyat, jó állapotban lévő cipőket, táskákat, jó játékokat hagynak itt. Volt itt bontatlan kenyérsütő, vadonatúj Ikea-lámpa. Ezek nagyon hamar el is kelnek.
– mondja András, miközben egy 60 év körüli úr lép be az Ajándékdobozba és megjegyzi, mennyire tetszik neki ez a kezdeményezés.
Ahogy Andrástól megtudtam, könnyen lehet, hogy hamarosan újabb Ajándékdoboz is nyílik.
Az első naptól kezdve elég sokan megkerestek minket az interneten Budapestről és vidékről is. Azt is jogos felvetésnek tartjuk, hogy a pesti oldalra és több nagyvárosba is kerüljön egy-egy Ajándékdoboz. Már elkezdtük szervezni.
