Topol elsősorban a hatvanas években megjelent, a cseh vidék kollektivizálásáról írt egyedi hangú színdarabjaival szerzett hírnevet és elismerést magának.
Legismertebb darabjai a Konec masopustu (A farsang vége), valamint a Kocka na kolejích (Macska a síneken) című drámák, amelyekben az ötvenes évek nyomasztó légkörének egzisztenciális problémáit feszegeti.
Oszlopos tagja volt az 1965-ben alapított legendás prágai Divadlo za branou színháznak. A színház számára több népszerű darabot is írt. Az 1968-es prágai tavasz eltiprása után 1972-ben azonban a Dve noci s dívkou (Két éjszaka egy lánnyal) című új darabjának premierjét már nem engedélyezték, és a színházat is bezáratta a kommunista hatalom.
Miután Josef Topol 1977-ben aláírta a Charta 77 ellenzéki emberi jogi nyilatkozatot, korábbi színdarabjait is kitiltották a cseh és szlovák színházakból, az írót elbocsátották állásából és kétkezi munkásként dolgozott egy ideig, majd rokkantnyugdíjba ment. Újabb irodalmi művei csak szamizdatban jelenhettek meg, fordításait angol nyelvből pedig egyik barátja neve alatt adták ki a kiadók.
Polgárjogi tevékenységéért és irodalmi érdemeiért Josef Topol 1998-ban Václav Havel köztársasági elnöktől magas állami kitüntetést kapott.
