David Brin: Existence I-II. – Galaktika Fantasztikus Könyvek – fordította: Tamás Gábor, borító: Sallai Péter puha kötés – 448+320 oldal – ISBN: 9786155158780 + ISBN: 9786155158797
Aki olvasta David Brin Dettó – új címén Hasonmások – című regényét, az érezhet némi zavarodottságot az Existence olvasása közben. Ez a kétkötetes regény nehezen adja meg magát, mintha négy-öt (hat-hét?) önállóan is izgalmas regény gyúrt volna össze a drága szerző! Ráadásul – vitathatatlan elismerés illeti a fordítót! – kitalált hozzá egy saját(os) nyelvezetet is, olyasmit, amiről elhihetjük, hogy a XXI. század második felében használni fogják. Aki az Existence-t be akarja fogadni, annak – mint sokaknak agyvérzés után – újra kell tanulnia az olvasást. (Is!) Talán nem árulunk el titkot, ha azt állítjuk: megéri!
Abba bele se kezdek, hogy a regényről tartalmi ismertetőt írjak. Megtették már mások, hiszen ez a könyv megéri a fáradságot, a belefeccölt időt, az odafigyelést. David Brin – jelenünk logikus folytatásaként – egy olyan jövőt mutat, mely következetessége okán is megérdemli az Olvasót. Brin nem „csak” szórakoztatni akar: új, korábban nem is sejtett mintázatú barázdákat szánt agyunkra, s olyan magokat vet el, amelyek garantáltan kicsíráznak… olyan termést hozva, amilyet még nem láttunk. Az Existence – ha hagyjuk, és ha bírjuk – átformálja/színesíti a sci-fi-ről, a jövőről, és a lehetséges valóságokról kialakított sztereotip elképzeléseinket.
A legmeglepőbb az egészben, hogy David Brin optimista az emberiség jövőjét illetően!
Márpedig a derűlátás – túl a Barbie Univerzum határain, a fejüket nem csak frizuratartónak használó Emberek világában – ritka kincs! Hányan vannak, akik tételesen és részletesen fel tudják sorolni az emberiségre leselkedő veszélyeket? S ezek között vajon hányan vannak, akik nem az elmeháborodottak idült mosolyával mondják, hogy elkerülhetők ezek a veszélyek?
Brin sci-fi-je – túl az idegenekkel való kapcsolatfelvételen – tele van olyan viszonylag könnyen dekódolható üzenetekkel, melyekkel nekünk kellene foglalkoznunk! Ha nem kezdtük el tegnap, akkor legalább ma. Ma, amikor még azt is nehéz elképzelni, hogy az autistáknak emberhez méltó helye legyen a társadalomban! Brin sokkal messzebbre mer pillantani, s olyan világot rajzol, mely túllép az „alapvető emberi igazságok” pesszimista kicsengésén, s a valódi (nem csak technikai) fejlődésbe vetett hitet erősíti.
Az Existence-től nem lettem optimistább, viszont őszinte örömmel tölt el, hogy vannak olyanok, akik képesek ilyen bravúrra… s közben sűrűn hivatkoznak Neumann Jánosra is!
