Van abban valami felemelő, amikor a hivatali beosztás lemeztelenedik az emberről, ennek ellenére csupasz testi valójával jeleníti meg a hivatalt. Konkoly Gyula olajfestményei a Szombathelyi képtárban.
A gag egyértelmű, nem is szánnánk rá többet, ha a Vaskarika.hu oldalon nem találtunk volna veretes elemzést a Konkoly Gyula pucér kurátornőiről. Idézem:
A fotószerű látvány általában tisztán megfogalmazható hangulatot közvetít. Az olajképek szereplői fürdőző, strandoló nők bikiniben vagy anélkül. Ritkábban férfiak, még ritkábban nők és oroszlánok. Homok, tengerpart, verőfény, bronz testek. A színek tajtékoznak, a hangulat fülledt és erotikus, a hőfok karneváli. Az ábrázolás felvállaltan és jellemzően férfinézőpontú – némely olvasatban – a voyeur kíváncsiság nyomait viseli, és tagadhatatlanul hatásvadász: érzékiségével vásárolja meg a nézőt.
A Kurátornők tehát nem gag, hanem hatásvadász. Nem tudom, miért kell a meztelenséget hatásvadászatnak gondolnunk, miért nem csak hatásnak? Szépen is néznénk ki, ha a meztelen női/férfi test nem lenne ránk hatással. De nézzük, mi rejlik még a képeken:
A kiállított táblaképek között a pontatlan komponáltság látszatát keltő alkotásokat is találunk. Ezek leginkább a pillanat spontaneitását, az élmény átmenetiségét, az exponálás esetlegességét imitálják. Jellemző a kompozíciókra az is, hogy a festmények e századi nőalakjai gyakran tartanak kifelé a képből.
