Megjelent egy ausztrál portálon angolul a Librariuson sorozatban közölt Szexturista című próza 18. része. Ez adta az apropót, hogy kicsit mélyebben belemenjünk az inkognitóban rejtőző szerző szex témájú magángondolataiba.
Hogyan került Ausztráliába a Librariuson megjelenő írás?
A kedvesem, aki nem beszél magyarul, nagyon szerette volna elolvasni a történeteim. Így lefordíttattam angolra. Küldtem a Little Raven kiadónak belőle, nagyon tetszett nekik a Szexturista, s mivel a következő antológiájuk az év végén jelenik majd meg, így onlájn publikáltak egy rövid történetet belőle.
Miért nem a saját neveden írod a szexturistát?
Mert egyes szám első személyű próza, ráadásul naplóregény, ezért az olvasók nagy része képtelen elválasztani a szerzőt a mesélő főszereplőtől. Aki egy kitalált személy, akár lehetnék én is, de mégsem vagyok. És a titokzatosság jó marketing.
A szexturistás leírásaid mennyiben alapulnak saját élményeken? Ahogy ezt irodalmi berkekben kérdezni szokás.
Erre Kukorellyt idézném, hogy azt mondja, minden fikció. Fiktív prózát írok én is. Természetesen rengeteg történetet lejegyzek a saját és ismerőseim életéből. De a valóság sokszor túlságosan eszement ahhoz, hogy az olvasók elhiggyék.
Mi a célod ezzel az írással? Tudod, hogy a szex kapós téma, vagy írói izgalmat okoz erről írnod?
Korábban is szerepelt minden szövegemben, hiszen általában férfi-nő kapcsolatról írtam, írok, aminek szerves része, mozgatórugója, problémája a szex. A valós életem nagyon fontos része a szex, valószínűleg túlságosan is foglalkoztat. Nehéz róla beszélni, még nehezebb írni, szóval kihívás, de élvezem.
Szex közben szoktál arra gondolni, hogy ez most milyen érdekes, ezt meg fogod írni?
Inkább utána, közben mással vagyok elfoglalva.
Az írásokból többnyire az tűnik ki, hogy prűdnek gondolod az embereket. Így van?
Jellemző az álszentség, rengetegen olvassák a történeteim, de nem osztják meg, vagy lájkolják, mert Úristen, mit gondolnak majd az ismerőseik. Közben a kedves szomszédja szintén olvassa a Szexturistát.
Lehetségesnek tartod, hogy a szexuális szabadság is ciklikusan változik a társadalmakban? Ha nincs, kívánják, ha van, lassan feledésbe vész?
Szexuális szabadság mindig volt és lesz, az erényöveket direkt két kulccsal gyártották. Nem, semmiképpen sem vész feledésbe, az ember kíváncsi, újabb és újabb utakat keres, feszegeti a határait, míg már nincs tovább, kiég vagy csúnya vége lesz. Tulajdonképpen ezekről a szexuális útkeresésekről, kalandokról szól a szexturista naplója.
Mi volt életed legnagyobb szexélménye?
Ez mindig az éppen aktuális vágyam, ami valóra vált. Aztán kibújik belőlem az örökké elégedetlen telhetetlen, és már a következő álmom megvalósításán dolgozom.
És mi az, amire vágysz?
Még több szexre.
Írás közben érzed, hogy a saját nemiséged fókuszálja a történet leírását, vagy szabad vagy?
Szabad vagyok, az összes fantáziám megélhetem.
Mit gondolsz a szex és az öregedés kapcsolatáról, a test megváltozott állapotáról?
A jó szex az agyban kezdődik, szóval amíg az elméd fiatal, nincs gond. Ráadásul a kellő mennyiségű szex megvéd bizonyos betegségektől, fizikálisan is karban tartja a testet, például a szex a legjobb kalóriaégető sport. (Rengeteg tudományos és áltudományos cikket olvasok ebben a témában.) Szerencsére mindenki mást talál erotikusan izgatónak, szerintem nincs mit stresszelni a külsőnk miatt. Aki elfogadja és szereti a saját testét, azt más is vonzónak látja majd, mindegy, hogy húsz vagy hetven éves. Egyébként jó példákat látok magam körül.
Bevallom, rám mindig nagy hatással voltak az írott szexjelenetek, még akkor is, ha nem finomkodták túl. És így vagyok a szexturistáddal is. Te milyen érzelmi kapcsolatot tételezel a szex (és most ne vesszünk össze rajta, hogy az erotika vagy sem) és az olvasott nyelv, a beszéd között?
Érdekes módon a magyar nyelvből hiányoznak a megfelelő kifejezések a szexre. Vagy malackodásnak hat, ilyen az élőbeszéd, vagy túlzottan modorosnak, mint egy orvosi tankönyv leírása. A Szexturista szókészlete inkább hasonlít a beszélt nyelvhez, mert az ember a naplójában nem finomkodik. Szókimondóan sokkal őszintébbnek lehet lenni.
Meddig szeretnéd inkognitóban tartani a kilétedet? Én a helyedben soha nem fedném fel. Ez olyan, mint szex sötétben az ismeretlennel.
Ám legyen, tetszik. Az inkognitó és az ismeretlen is.
Szerinted is szörnyű, hogy a halál után nincs szex?
Hiszek a lélekvándorlásban, szóval a következő életünkben folytatjuk, nincs megállás.
