A Xantusz Könyvkereskedelmi Kft. (www.xantusz.hu) 2001 óta foglalkozik a határon túli könyvek kis- és nagykereskedelmével. Felvidék, Erdély és Délvidék könyveit juttatja el a boltokba, de ahogyan a Librariuson megtalálható rovaton keresztül, magánszemélyek is rendelhetnek a cégtől. Bihari Zoltán ügyvezető igazgatóval beszélgettem a határon túli könyvek hazai terjesztéséről.
– Az idén tíz éve, hogy könyvterjesztéssel foglalkozik a cég. Őszintén szólva, én a fél évvel ezelőtti hírlevélig nem tudtam róla. Mi lehet ennek az oka?
Ennek több oka is van. Egyrészt mi is évről évről fejlődtünk, bővült a kínálatunk, a kiadókkal való együttműködésünk. Így pl. az első néhány évben csak a felvidéki kiadókat forgalmaztuk, sokan felvidéki könyvterjesztőként ismertek minket. Aztán a piaci igény úgy hozta, hogy kezdtünk erdélyi könyveket beszerezni és egyre több kiadóval dolgoztunk.A vajdasági kiadókkal két éve vagyunk kapcsolatban. Így mi lépésről lépésre jutottunk el ide a tíz év alatt, s kb. az utóbbi két évben mondhatjuk el magunkról, hogy valóban egy átfogó határon túli kínálatot forgalmazunk.
Aztán van ennek más oka is nyilván: marketingre soha nem volt keretünk, snem is az volt a cél, hogy a Xantusz neve ismert legyen, hanem hogy a könyvek elérhetőek legyenek a hazai könyvkereskedelemben. A kereskedők ismernek minket, de mivel saját boltunk nincs, a vevők látókörébe mi ritkán kerülünk. Vásárokon van erre alkalom, de a standfelirat ott sem rólunk szól, hanem a kiadókról. Most próbálunk ezen változtatni, és elsősorban az internet segítségével közvetlenül eljutni az érdeklődökhöz.
– Itthon keveset tudunk a határon túli könyvkereskedelemről. Hogyan működik a terjesztés Erdélyben, Délvidéken és a Felvidéken?
– Ez az a terület, amelybe mi nem kívántunk komolyabban belefolyni, a mi munkánk elsősorban a határon túli könyvek magyarországi terjesztése. De vannak esetek, amikor határon túli partnereinknek beszerzünk könyveket, erre rendszeresen van példa. Minden régióban vannak erre szakosodott kereskedő kollégák, akik kifejezetten ezzel foglalkoznak.
– A könyvek magyarországi terjesztése hogyan történik? Értve ez alatt a technikai kivitelezést.
A kiadóktól megkapjuk az újdonságokról szóló értesítést, ami alapján küldünk egy rendelést. Nagyon fontos a munkánkban, hogy a kezdetektől minden megjelenő címből rendelünk valamennyit, akkor is, ha üzletileg esetleg nem lenne indokolt. Azaz akikkel mi dolgozunk, minden megjelenő könyvükből tartunk több-kevesebb példányt. Ez jelenleg kb. ötven kiadót jelent, plusz vannak olyan szervezetek, amelyek alkalmilag adnak ki könyvet, nem ez a profiljuk, de a könyveik hozzánk kerülnek.
A könyvek a raktárunkba érkeznek, mi pedig feldolgozzuk őket, majd a viszonteladó partnereknek, a hazai kereskedő cégeknek kiküldjük az ajánlatunkat. Az ő rendelésük alapján kerülnek ki a boltokba a könyvek. Így mi gyakorlatilag egy nagykereskedelmi tevékenységet, egy disztribúciót végzünk. Átfogó nyilvántartást kell vezetni, és az eladások alapján számolunk el a kiadókkal, azaz bizományosi rendszerben dolgozunk, a magyar könyvszakma játékszabályai alapján.
– Mi a különbség terjesztés szempontjából a két piac, határon túli és magyar között?
– Az egyik legfontosabb különbség, hogy a határon túlikönyvterjesztésben nincsenek jelen a nagy hálózatok, akik Magyarországon egyre jobban uralják a könyvkereskedelmet. Így az árrések a határon túl még jóval alacsonyabbak, Erdélyben 20-25%, Felvidéken 30-35%. A Libri felszámolta a kolozsvári boltját, amelynek egyik oka az volt, hogy a kiadók ott nem fogadták el a nálunk „jól bevált” 50-55% árrést, és az ehhez kapcsolódó egyéb kéréseket.
Amióta Románia és Szlovákia velünk együtt uniósország, jóval könnyebb a kereskedelem, és sok hazai kiadó próbált piacot szerezni határon túl, megállapodni az ottani könyvesboltokkal – több-kevesebb sikerrel. Áttörést a Bookline.ro és Bookline.sk megjelenése hozott, hiszen az interenetes rendelések révén szinte bármi könnyen megrendelhető a két országban. Ezzel sokszor nem tudnak versenyezni a helyi kereskedők, s őket is a fejlesztésre kényszeríti az új piaci helyzet.
Vajdaságról nehezebb beszélni, mivel az unión kívül vannak, és egyelőre minden kereskedelmi ügylet körülményes és költséges. Oda nagyon kevés hazai könyv jut el Felvidékhez és Erdélyhez viszonyítva.
– A határon túli kiadók milyen hangsúlyt fektetnek az itteni megjelenésre? Magyarán: megéri nekik ezzel is foglalkozni?
– Egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek rá, hiszen egyre jobban rá is kényszerülnek. Erdélyben és Felvidéken is a gazdasági válság komoly visszaesést hozott a könyveladásban, így az ott megszokott bevételeik lecsökkentek a kiadóknak. De azt is el kell mondjam, hogy ez kiadói profiltól, üzletpolitikától is függ. Az egyik végpont, amikor valaki csak a hazai piacra készíti a könyveit, a másik pedig, amikor szinte kizárólag a magyarországi piacra készül egy könyv. Mindkettőre vannak példák, s e két véglet között széles a paletta.
– Beszélhetünk-e határon túli profilról, mi a jellemzője a kiadók kínálatának?
– A kiadók működését nagy általánosságban meghatározzák a támogatási rendszerek, így ők jellemzően a helyi magyar közösség irodalmi, történelmi, tudományos és egyéb írásait kell, hogy kiadják. Ezért általában egy értékmegőrző tevékenységről beszélünk, ahol az üzleti szempontok sokszor nincsenek első helyen. Hiszen egy falumonográfia vagy egy elsőkötetes fiatal költő verseskönyve széles érdeklődésre nem számíthat, de irodalmi vagy kulturális, vagy tudományos szempontból ezeknek szükséges megjelenni. Emellett egyre többkiadó próbálja felvenni a piacon való helytállás küzdelmét az életben maradásért, ami a könyvkiadás kivitelének az emelkedését és máspiacilag fontos szempontok figyelembe vételét is magával hozta. Így a határon túli könyvkiadás minőségében jelentős fejlődés figyelhető meg az utóbbiévekben.Akiadók természetesen határon túl is visznek egy arculatot, így vannak irodalmi kiadók, szakkönyvkiadók, gyerekkönyvkiadók stb. Pl.a határon túli egyetemi kiadványok csak az utóbbi időben kerültek a hazai forgalomba, bizonyos mértékben a munkánk révén,így a Szabadkai Tanítóképző Főiskola, a Sapientia Egyetem, a Babes-Bolyai Egyetem, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a Kriza János Néprajzi Társaság szakkönyveiújdonságoka hazai olvasókelőtt.
– Átlagosan hány példányban terjeszthetők a címek? Vannak-e nagy kiugrások?
– A nagy átlag a 100-200 példány. De nagy a szórás.Vannak speciális tudományos munkák, egyetemi jegyzetek, vagy akár bizonyos szépirodalmi kötetek,amelyekből minimális példányokat lehet forgalmazni.Szerencsére egyre több kiugrás is van, a legnagyobb sikertörténet gróf Nádasdy Borbála memoárja volt három kötetben. Kiugró siker volt Máté Angi: Mamó című Bródy-díjas kötete, vagy Bacher Iván: Világöröksége, Molnár Imre Esterházy János élete és mártírhalála című munkája, az Erdélyi bevonulás 1940. című történelmi kiadvány, vagy Perényi Balázs színházi könyve, Improvizációs gyakorlatok címmel.Most is van néhány kötet, amikhez nagy reményeket fűzünk: Jack Holland Nőgyűlölet című munkája, Cartarescu: Sárkányok enciklopédiája, László Noémi Labdarózsa című gyerekkönyve, Tar Sándor: Mesés közlekedése. Balázs Attila: Világsarok+ című prózája. S vannak olyan „örökslágerek” a kínálatban, mint a Csipike, az Erdélyi ízek, a Nobel-díjas magyarok. Nálunk az 1000 eladott példány óriási siker, amit sok év alatt néhány tucat könyvvel értük el.
– Hogyan fogadják a hazai boltok a határon túlikönyveket?
– Gyakorlatilag minden fontos piaci szereplővel kapcsolatban állunk a könyvkereskedelemben, a jelenlétünk, azaz a könyvek jelenléte viszont egyre nehezebb, egyre szűkösebb. Az utóbbi években nagyon sok független bolt megszűnt, ahol a könyveinket tudtuk értékesíteni, a hálózati boltok pedig egy nagyon erősen megszűrt kínálatot tartanak. Így ma már nincs is olyan könyvesbolt, ahol a határon túli könyvek, legalább az újdonságok mindegyike megtalálható lenne. Korábban a Custos-Zöld Könyvesbolt betöltötte ezt a funkciót, akikkel nagyon jó kapcsolatban voltunk, de sajnos ők is bezártak. Sok könyvet emiatt egyszerűen alig lehet a forgalomba juttatni, a kevésbé ismert szerzők pedig nem értik, miért nem kapható az újonnan megjelent kötetük a könyvesboltokban. Évente 300-350 könyvet kapunk, ennek kb. 20%-át tudjuk szélesebb körben forgalmazni. Éppen ezért szükséges nyitnunk az internet felé, hogy a honlapunk révén a könyveink bárki számára elérhetőek legyenek.
– Leveledben írtad, hogy szeptembertől tudtok nagyobb energiákat fordítani az internetes terjesztésre. Ez részletesebbenmit jelent?
– A honlapunkon további fejlesztéseken dolgozunk, hogy könnyebb legyen rendelni, felhasználóbaráttá tegyük. Hírlevélrendszert szeretnénk indítani, minél több érdeklődővel! Több határon túli hírportálon tervezzük reklámozni a honlapunkat, és szeretnénk elindítani több együttműködést az interneten különböző szervezetekkel, portálokkal, ami mind azt a célt szolgálja, hogya könyvek híre több helyre eljusson. Így a már élő kapcsolatot veletek, a Librarius-szal is szeretnénk folytatni, s a szépirodalmi újdonságokról rendszeresen hírt adni.
– Még egy apróság, ami engem foglalkoztat egy ideje. Úgy látom, hogy ahatáron túli embereknek, értve ez alatt az írókat is, a nyelvet identitásként élik meg, míg Magyarországon ez inkábbszemélyiségfüggő ritkaság. Te hogyan érzékeled és értékeled ezt a hétköznapokban és az irodalomban?
– Valóban megfigyelhető ez a jelenség, kisebbségi létben a nyelvnek a szerepe felértékelődik, míg nekünk ez amolyan természetes dolog. Nem véletlen, hogy Szlovákiában a nyelvhasználat korlátozásával próbálják gyengíteni a magyarok identitását. Maga az asszimilációs folyamat egyik része,hogy nem magyar iskolába járnak a gyerekek, a munkahelyen, a környezetükben sem magyarul beszélnek, és a beilleszkedés révén sok embernek meggyengül az identitása. Így váltott nemzetiséget sok felvidéki város, mint pl. Losonc, ahol nem voltak betelepítések, mégis a magyar lakosság egyszer csak szlovák lett. Így a nyelvhez való ragaszkodás, az oktatásban és a közintézményekben való magyar nyelvhasználati lehetőséghatáron túl valóban az egyik kulcskérdés az identitás megőrzésében.{jcomments on}
