„Kineveztem, tehát ért hozzá.”
Igazgató beszél így új helyetteséről, amikor bizalmasan megkérdezik tőle, beválhat-e egy korábbi politikus ezen a poszton. Lehetne ez cinikus, szigorú válasz is, fölhorgadhatna benne egy egész hatalmi elit megkeseredett, nyomorgó igazságérzete.
Azt szokták mondani ilyenkor az újságírónak, szintén bizalmasan, hogy persze, lehet gúnyolódni, amikor pártkádert neveznek ki valahová. Benyögni, hogy elkezdett tisztulni a közélet, amikor a történelemtanár gyereket, akit nem választott képviselővé a nép, az intézménytakarító cég élére állítják. Csak, öregem, az az igazság, hogy egy vezetői posztnál a szakmai háttér nem számít annyira, mint a megbízhatóság, a jó szándék, a beleérző képesség, az indíttatás. Tanulópénz? Igen, többnyire meg kell fizetni. Ugyanígy kárt okoz ilyenkor a régiek idegessége, bizonytalansága, vagy rosszindulata, ártó szándéka, pénzéhsége. Ez mennyi pénz, számolja valaki? Meglehet, az elküldöttek többségével tényleg nincs baj, de aki közülük nem pártkatona volt maga is, és tehetséges, úgyis meg fogja találni a helyét másutt, tisztább viszonyok között. Igen, ezeket a viszonyokat lehet egyszerűbbé tenni, de tisztábbá nem. Egy alföldi kisváros gázzal működő távfűtő rendszerére sok mindent mondhatsz, csak azt nem, hogy fényes jövő vár rá. Elavult kazánházak, lyukas távvezetékek, százmillióra rúgó lakossági díjtartozás. Igazság szerint már régen föl kellett volna szántani, bevetni a helyét sóval. Csak Magyarországon egyelőre nem lehet panelházban kályhával fűteni. Ezeket a rendszereket muszáj fönntartani, tákolgatni, ahogyan és amennyiből lehet. Ehhez nem szakértelem kell, hanem idegrendszer.
Az igazgató nem így beszél, hanem belenevet a telefonba. Pár szóval, nagyon finoman érzékelteti, hogy tényleg vicces ez a helyettes-dolog, a maga részéről mégis szívből, meggyőződésből vállalja. „Nyugodtan hívd föl a helyettesemet, kérdezd meg tőle, amit tőlem akartál tudni. Válaszolni fog, mert ez a dolga.”
Nem cinizmus ez, hanem önirónia, amitől a haza mindig fényre derül.
Ennyiből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni; hogy most már végre mindenki, akit a politikai változások érintettek, megnyugodott, és szóba áll a többiekkel. Többnyire szóba áll. Vagy nem, nem is kérdez. Különben időben kiderülne, hogy a pécsi polgármester, Páva Zsolt egyáltalán nem fog megsértődni, ha a Pannon Filharmonikusok a Fölszállott a páva-variációkat játsszák a Kodály-központot megnyitó koncerten. Emiatt kár volt összeveszni, lemondani a zeneigazgatónak.
Máskor meg, egy ilyen rövid telefonbeszélgetés után úgy látszik, hogy jobb lesz az eddiginél – vagy nem rosszabb, vagy legalább nem annyira gyászos – ez az országlás.
