Verőfényes napsütés, Cukorsüveg-hegy, pálmafák, no meg persze a szerelem. 10 rendező 10 meséje egy filmben és egy nyelven szólal meg, és ezúttal azt mondják: Rio, szeretlek! Kritikánk a filmről.
Amikor először hallottam, hogy egy filmet 10-20 rendező készít, azt gondoltam: „micsoda marhaság! Hogy működhet ez?” Pedig mennyire, hogy működik ez a szkeccs dolog! Ékes példa erre a Szeretlek, New York (2008) és a Párizs, szeretlek (2006). A szisztéma amilyen egyszerű, olyan nagyszerű: az adott város ihlette rendezőgárda összeül, és mindegyikük 5-10 perc alatt elmesél egy történetet szerelemről, emberi kapcsolatokról, majd ezt követi egy újabb hasonló sztori egy másik rendezőtől. A fent említett két alkotás után ezúttal Rio de Janeiro városa volt a soros, így jött a Rio, szeretlek. Március 5-én itthon is bemutatták.
A film rendezői: Vicente Amorim, Guillermo Arriaga, Stephan Elliott, Sang-soo Im, Nadine Labaki, Fernando Meirelles, José Padilha, Carlos Saldanha, Paolo Sorrentino, John Turturro, Andrucha Waddington, César Charlone Forgalmazó: Vertigo Média Kft.
Azt hiszed, egy Rióról szóló filmben lépten-nyomod látod majd a monumentális Krisztus-szobrot? Hogy sok szegény ember történetét ismered meg? Hogy biztos szóba kerül majd Pelé? Jól hiszed! Ezzel együtt azt kell mondanunk, a Szeretlek! sorozat harmadik darabja is pont olyan lett, mint az előző kettő: könnyed és imádni való!
Ahogy azt már megszokhattuk, ismét mesés, mégis életszagú sztorik tárulnak elénk: megismerünk hajléktalan asszonyt és kisgyereket, évődő szerelmespárokat, vámpírokat és félkarú bokszolót. Utóbbi sztori Guillermo Arriaga (ő írta a 21 Gramm forgatókönyvét) rendezésében olyan hatásvadászra sikeredett, hogy az Amerikai Filmakadémiát ismerve szerintem Oscar-szobrok tömkelegét gyűjtené be, ha nagyjátékfilmet készítene belőle.
A zseniálisan megírt forgatókönyvek mellett a remek zene és fényképezés teszi fel a pontot az i-re. A Rio, szeretlek! minden színében pompázik, lüktet, miközben szomorkásabb, kevésbé pörgős történeti szálakat is kapunk, ezzel tökéletes kontrasztot alkotva. Ha ismerős arcokat keresünk a filmben, akkor megtaláljuk Vincent Cassel-t, aki Fernando Meirelles szkeccsében tűnik fel, és bár a színész egy szót sem szól, talán ez az egyik legütősebb blokk a filmben. A szintén jól ismert John Turturro egy végtelenül egyszerű, de gyönyörű rendezéssel szállt be a közösbe.
Ha okvetlenül hibát kell találni a filmben, akkor talán az, hogy a pörgős, mozgalmas kezdet után körülbelül félúton túlságosan is visszavesz a tempóból. Ugyanakkor nem bántuk volna, ha még 20-30 perccel megtoldják a játékidőt. De ez legyen a legnagyobb bajunk! A Rio, szeretlek hihetetlenül könnyed, egyedi és szerethető alkotás. Hiába a 10 rendező, a kisfilmek önálló stílussal rendelkező egységes egészet alkotnak. Egy fantasztikus mesét, amit később is szívesen nézünk meg újra meg újra. Kíváncsian várjuk, melyik lesz a következő kiszemelt város. London, Madrid? Esetleg Budapest?
