Czutor Zoltán az év elején elkészítette első szólólemezét. A 45 éves gitáros, énekes 1995 és 2005 között hét lemezt készített a funk-rockos Nyerssel, majd tető alá hozta a ma is aktív Belmondo nevű zenekarát.
Czutor szólóanyagán 12 dal szerepel, valamennyi saját szerzemény, emellett a hangszeres és az énekrészeket is egyedül készítette el, ő végezte a keverést, az utómunkákat. Mindössze két felvételen hallhatóak fúvósok, ezeket a részeket a Fourtissimo kvartett, illetve annak egyik tagja, a kürtös Kuna Bence játszotta fel. A zenész dallamos, intelligens számokat írt a lemezre, a tőle megszokott okos szövegekkel, miközben sokféle stílus és műfaj bukkan fel a népzenétől a hiphopon át a poprockig.
Nagyon lírai vagy bensőséges zenei hangvételű dalokat ritkán teszek Belmondo-albumra, itt meg a számok fele ilyen. Az sem lett volna elegáns, ha elvártam volna a zenekarom tagjaitól, hogy azonosuljanak ezekkel a nagyon személyes szövegekkel. Ez érvényes a moralizáló, közéleti dalokra, akár a szerelemről, a családról szóló trackekre is
– fejtette ki. Czutor Zoltán kiemelte, hogy a CD-n szereplő dalsorrendnek semmi köze a számok fontosságához, súlyához, mert manapság, amikor a dalok albumtól függetlenül önálló életet élnek, ez nem így működik. Így történhet meg, hogy a két kulcsdal, az Édes hazám, valamint a Könnyűnek találtatott zene a 7. és 8. felvételként szólal meg az anyagban. Utóbbiban a zenész nagyon kritikus hangú, őszinte véleményt formál meg a mai magyar könnyűzene állapotáról, az értékválságról.
Elsősorban arra próbáltam felhívni a figyelmet, amit becsapásnak, sőt önbecsapásnak tartok. A szórakoztató zene egyes szegmensei persze nem is tudnak működni a közönség áltatása nélkül, de én nem erre gondoltam. Inkább arra, hogy lehet az lakótelepi rap, nemzeti rock vagy akár underground, mintha senki sem a saját dolgát csinálná. Határozottan úgy érzem, hogy egyfajta mélypontot élünk meg, eltűntek a rock and roll korábbi korszakaiban jellemző újítások a zenéből, a szövegből, a színpadi megjelenésből. Hiába fejlődött óriásit a technika, a popzene világszerte valahogy túlságosan konszolidálttá vált, beszürkült, hiányolom a progresszivitást, a bátorságot
– mondta Czutor Zoltán. A népzenei érzetű Édes hazám a zenész hazaszeretetéről szól, egyfajta vallomás. A szöveg érinti napjaink közéletének aggasztó jelenségeit, a civakodást, a széthúzást. A tervek szerint a szólóanyaggal Czutor Zoltán a nemrég szintén saját anyaggal jelentkezett Szekeres Andrással, a Junkies énekesével közösen fog néhány koncertet adni áprilistól, beszélgetésekkel tarkítva. A szövegíróként 2011-ben Artisjus-díjat kapott zenésznek a tíz éve megszűnt, most egy rövid időre újra összeálló Nyers zenekarral is lesznek fellépései, miközben a Belmondo újabb dalokon dolgozik, és ősszel megjelenhet egy új stúdióalbum.
Czutor Zoltánnal decemberben, az Édes hazám premierje után beszélgettünk. Akkor így nyilatkozott a lemez apropójáról:
Egy évvel ezelőtt elhatároztam, hogy elkezdek különbséget tenni a dolgaim között, mert nagyon sok mindent csinálok zenében. Nem azért van ez, mert minden lében kanál akarok lenni, egyszerűen gyerekkorom óta mindenféle stílust szeretek, mondjuk a latin zenét meg a skát leszámítva. Vannak kamara-hangszereléseim, színházi zenéim, nagyon elborult elektronikus zenéim, bensőséges akusztikus dalaim és metálriffjeim egyaránt. Elkezdek most ezek között különbséget tenni, mert az mégsem pálya, hogy a Nyers idején meg a Belmondo alatt is mindenféle ötleteimet az akkori főzenekarom aktuális albumára rápakoltuk és emiatt nem volt a lemezeinknek egy igazán markáns arca.
