Az Óbudai Danubia Zenekar számára a félév legizgalmasabb vállalkozásának ígérkezik Schubert Winterreise című dalciklusának színrevitele, Hans Zender zenekari feldolgozásában, március 12-13-án, Mundruczó Kornél rendezésében. Szólista: Szemenyei János, helyszín a Budapest Music Center.
Wilhelm Müller versei képezik Schubert két korszakalkotó dalciklusának a szövegét: az 1823-ban megjelent Szép molnárlány és az 1827-es Téli utazás mind Schubert munkájának, mind a német dalirodalomnak a csúcsát képviselik.
A Winterreise személyes vallomás, amelyben a dalköltő megsejtette a véget. Az első dal partitúrája 1827 februárjában készült el, Schubert pedig a következő év novemberben hunyt el – máig ismeretlen okból. A Téli utazás a bécsi klasszika utolsó zeneszerzőjének testamentuma, amely az élet legnagyobb kérdéseivel foglalkozik, értelmét, minőségének stációit kutatja.
A Winterreise szándékunk szerint egy újfajta koncertszínházi produkció lesz. Hans Zender ugyan megtartotta a dalok eredeti érzelmi hátterét és a dalciklus ívét, mégis sikerült olyan módon színesíteni a zenét a hangszerelés és a zenekar segítségével, hogy annak igazi mély értelmét és dramaturgiáját érthetőbbé tegye a mai nézők számára.
– mondta Hámori Máté karmester.
Mundruczó Kornél rendezése egy bevándorló sorsán keresztül nyúl ahhoz a kitaszítottság, magány és idegenség-érzéshez, ami átszövi a dalciklust. Ez a téma az utóbbi időben nagyon aktuális lett; ez olyan plusz csavart ad, ami miatt még inkább érdekes lesz ez a márciusi két előadás.
Mundruczó Kornél számára is kihívás darab rendezése.
A Téli utazás számomra az úton levés apoteózisa. Örökké úton lenni. Várakozni, nem tudni mire. Mint a Purgatóriumban. Számomra az emigránsok Purgatóriuma olyan, mint egy mindenkori menekülttábor. Mindenki odakerülhet, de senki nem tudja, mi alapján ítélkeznek felőle.
Mundruczó Kornél a Danubia Zenekar előadását különleges színpadi videoinstallációval varázsolja posztmodern összművészeti élménnyé. Az előadásban korunk egyik legnagyobb problémájára, a menekültek helyzetére mutat rá.
Schubert traumatikus motívumai különleges lehetőséget biztosítottak a számomra, hogy az ember örök idegenségéről gondolkodhassak. És hogy feltegyem a kérdést, vajon a művészet oltalmat adhat-e, amikor létezésünk alapvető feltételei kérdőjeleződnek meg?
Az est szólistája, Szemenyei János, szintén szokatlan választásnak tűnhet, hiszen nem egy klasszikus énekművészt kértek fel, hanem egy olyan sokoldalú egyéniséget, aki színészként és énekesként is megállja a helyét.
