Abigail és Kati bulija
Csajos összejövetelre készülök, kimondottan aktuális számomra a Katona Kamrában tartott új bemutatója. A híres brit filmrendezőtől, Mike Leigh-től (Titkok és hazugságok/ Secrets & Lies, Hajrá, boldogság/ Happy-Go-Lucky) az Abigail bulija című előadást játsszák. Mondjuk Kati buliján csak csajok lesznek, itt meg – ahogy a szereposztást elnézem – vegyes felvágott. Beverly – Rezes Judit, Laurence – Kocsis Gergely, Angie – Jordán Adél, Tony – Ötvös András, Suzy – Ónodi Eszter. Jó csapat. Csapjunk bele!
Tetszik a retro díszlet, a 70-es évek angol kertvárosának egyik házában vagyunk. Először a korszak obligát tárgyait okézom: bárpult, lávalámpa, üvegszálas hangulatlámpa, lemezjátszós hifi, elektromos morzsagyűjtő, neonszínek és szörnyű női ruhák turbózzák az időutazást. Utóbbit érdemes kitárgyalni is: a dögös főhősnő, Beverly durva párducmintás, testre feszülő, hosszú ruhát visel, már azért jó pont jár, hogy meggyőzően fesztelen benne. Angie decens, vidám, háziasszonyos szerkója púderszínnel és rózsaszín-kék virágokkal fejezi ki a fiatalos naivitást. Suzy jelmeze mindent visz, úgy rusnya, ahogy van: khaki színekből kockás ing, térd alatt érő sötétbarna, senkinek sem előnyös szoknya, vastagharisnya plusz ortopéd cipőnek is beillő lábbeli. Elhangzik, hogy „de jó a ruhád”, ami egy small talk klisé lehetne normál esetben, de a retinakárosító szettek miatt nagyon vicces.
A helyzet pedig az, hogy míg Suzy kamaszlánya, Abigail házibulit rendez a haverjainak, addig a szomszédban – a színpadon – a felnőttek is összejönnek, úgysem tudnának pihenni az áthallatszó tamtam miatt. Egyébként ez a tompa zenei alapzaj az egész előadás alatt megmarad, fokozza a bulis hangulatot, néha az idegeinkre megy – ahogyan lassacskán az alaposan italozni kezdő szereplők semmitmondó társalgása szintén. Az elején még minden banális fordulat ütős, de a laposságok halmozódása közben egyre jobban érződik a küszöbön álló botrány: a boldog és sikeres élet kötelező megjátszásnak feladása. A tiszteletkörök után felszínre kerülnek a karakterek, árnyaltabbá válik a színészi játék. Különösen a férfiak nyílnak meg, Laurence kezdetben közömbösen, túlélési stratégiákkal felvértezve vívja meg szócsatáit feleségével, Beverlyvel, később azonban lehull az álarc. Mind jobban látszik, mennyire ki van készülve, hogy csak az ital segít vagy az sem: nem jó a szíve… a felesége meg szívtelenül szívatja. Flörtölni kezd Tonyval, Angie férjével: Ötvös András jól alakítja az „alamuszi nyuszi nagyot ugrik” férfiváltozatát, bunkó-futballista hallgatagságát gazdag metakommunikációval teszi beszédessé. A jelenet egy korabeli lassú sláger alatt tetőzik – konkrétan lassúzás közben rámozdul Bedverlyre, míg a feleség tettetett naivsággal félrenéz. Jordán Adélnak tökéletesen passzol a szerep, ötösre vizsgázik belőle. A darab csak négyes alá. Inkább humoros, mint nem, inkább kiszámítható, mint nem, inkább túlrántott, mint nem – inkább jó, mint nem.
A ruhatárnál összetalálkozom Katival, egymásra nevetünk, majdnem egyszerre mondjuk, nyugi, a miénk tuti nem ilyen lesz. Mert nem lesznek pasik.
Rendező: Ascher Tamás
