23. Hennessy a lányok legjobb barátja (vagy Michael Kors?)
Listákat készítek, például utazás előtt vagy bevásárláskor. Felírom, mit kell vennem, kipipálom, amit sikerült beszereznem. Amit megvettem, betettem a bőröndbe, áthúzom. Aztán csinálok még egy lajstromot azokról a holmikról, amit csak utolsó pillanatban pakolhatok be a táskámba, mivel állandóan használom őket. Ezt narancssárga cédulával ragasztom fel a koffer oldalára. A ragacs nem tapad rendesen a recés anyagon, a tapétára vagy a földre hullik a cédula. Ilyenkor kétségbeesetten kutakodom a táskában, mire meglelem. Pedig a sminkcuccaim és a telefontöltőm sohasem felejtem otthon, mindig magamnál tartom, ezek állnak a sárga cetlin. Szóval a listázás már kényszeres nálam.
Ráadásul divat is a listázás, olvasom egy közösségi marketinget oktató blogon. Ha azt szeretnéd, hogy sokan rákattintsanak a bejegyzésedre, akkor adj neki hangzatos címet, mint például a megcsalás tíz egyértelmű jele, tizenöt álomstrand, amit feltétlenül fel kell keresned életed során, vagy kilenc dolog a nőknél, ami a férfiak számára fontosabb a kerek popsinál. Dé kosárméretre, darázsderékra, karcsú bokára szavaznék, de nem ez szerepelt a posztban. Persze biztosan könnyedén összehoznám én is a felsorolást, amúgy meg szubjektív, ha nem tetszik vagy nincs aha-élményünk olvasás közben, nem probléma, hiszen a vélemény olyan, mint a segglyuk, mindenkinek van, de senkit sem érdekel a másé.
Anyukám már a marketing guruk előtt is használta a listákat, gondosan feljegyezte, kitől, mit kapott nászajándékba, konfirmálásra, ballagásra. Rokon neve, mellette az ajándék, zárójelben az értéke, vagy a bankjegyek összege. Anyu nem szeretett volna később szégyenbe maradni, amikor visszahívták, hogy kevesebbet ad, mint amit kapott. Persze néha eltelt már hat-nyolc év is, ezért szorgosan az inflációs rátának megfelelően felszorozta a korábbi értékeket. Hiába, bankárként dolgozott, mindig jól ment neki a matek.
Nekem kevésbé, a betűkkel mindig jobban álltam, mint a számokkal, ráadásul egy darabig nem is nagyon érdekeltek, mert hát ugye, a szerelem számít, nem a férjuram vagyona. Mégis feljegyeztem az egész zsibvásárt, amivel Bond megajándékozott. Ugyanis a Ritzbe érve a lakosztályt beborították a csomagok. Az arany karfás szék mellett szépen elrendezve vártak a rózsaszín-fekete pöttyös, barna-fehér és aranyszínű papírzacskók. Néhány kósza puszi után a 007-es lenyomott a fotelbe, és egyenként az ölembe adogatta a holmikat.
Mivel szilveszter előtt pár nappal ismerkedtünk meg, alig volt alkalmunk beszélgetni, néhányszor felhívott, és fél éjszakát végigcseteltünk, miközben anyu pisszegett, nem hallja a filmet. Miután levettem a hangot, akkor meg a fény zavarta az alvásban. Nem volt az igazi. Ennek ellenére Bond mindenre emlékezett, amit kedvelek, és gondosan beszerezte. Így utólag visszagondolva, rémisztően pontosan megjegyezte az összes apró részletet. Ez a tulajdonsága alapozta meg becenevét, James Bond, a szuperkém, a titkos ügynök. A többi apróság meg felerősítette a titokzatosságát. Az emailje fejlécén más név szerepelt, mint a szobafoglaláson, az útlevelében egy harmadik állt, a face oldalán megint különböző. Igaz, hogy bárminek nevezheted a postafiókod, és az arab neveket gyakran különböző módon angolosítják. Az Egyes számú családjában ugyanaz a vezetéknév hatféle angol átiratban szerepel az útleveleikben.
Legalábbis ezzel nyugtatgattam magam. Aztán, mikor az ágyon fekve telefonált, és a kiterített tárcájában kotorászott, akkor már nem tudtam megmagyarázni, miért szerepel négy bankkártyáján különböző név. Az sem volt éppen bizalomgerjesztő, hogy hajnal kettőtől ötig szünet nélkül csengett a telefonja, bár állítása szerint éppen nem dolgozott, pihent. Korábbi munkáiról részletesen beszámolt, a szállodai értékesítési vezetői, majd az utazási cég ügyvezetői posztjáról, de a jelenlegiről ködösített. Nemzetközi gokartversenyeket szervez, utazó cirkusz, mint a Forma-1, csak éppen én még nem hallottam róla. Ha érdeklődtem, durván legorombított, hiszen már elmondta, minek kérdezősködöm.
A szuperkémségből a tökéletes ajándékokat élveztem: a különleges kék Michael Kors táskát, hozzáillő pénztárcával, még az általam kedvelt formát is eltalálta. A Hennessy konyakot, elegáns, limitált kiadású, arany üvegben. Ő képtelen volt meginni, már az első kortytól prüszkölt, pedig a Hennessynél egy férfi sem simogat bársonyosabban. A méregdrága beluga kaviárt. A La Senza teljes kétezertizennégyes kollekcióját, amit azonnal fel kellett próbálnom, és a neki legjobban tetsző, láncos darabban folytathattam az ajándékok bontogatását. Türelmesen végigvárta, míg egyenként visszacsomagoltam a bugyikat és bodykat a pink selyempapírba. Kaptam még egy Lancome sminkszettet és egy parfümöt.
Unalmas pillanataimban, mikor nem dolgozva áttelefonálta az éjszakát, lejegyeztem az összes ajándékot a noteszembe, majd hazafelé az átszállás miatt kétszer másfél óra reptéri lődörgés alatt beáraztam a listám, mint anyukám egykor. Háromezer-nyolcszáz Euróra rúgott a végösszeg. De ez cseppet sem tett boldoggá, mert huszonöt perc lepedőakrobatika után sem éreztem, hogy valami mozog bennem. Kénytelen voltam magamhoz nyúlni, mialatt Bond zuhanyozott, hogy érezzek egyáltalán valamit. És ezen még a listáról lefelejtett ötszáz eurós szilveszteri vacsora sem segített.
Mert az élet nem egy tündérmese. Ha éjfélkor elveszíted a cipőd, egyszerűen részeg vagy.
