A Nemzeti Erőforrások Minisztériumába, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz és a Nemzeti Filmalaphoz juttatták el petíciójukat magyar filmesek és művészek, amellyel a hazai klasszikus filmkiadás válságára próbálják felhívni a figyelmet. Nemrég már próbáltak választ találni filmesek arra, hogy merre tart a magyar film.
A petíció teljes szövege:
Csend és kiáltás – Petíció a hazai klasszikus művészfilm kiadás érdekében
A címválasztás nem véletlen, de célzatos! A legendás filmalkotás kölcsönvett címével szeretnénk utalni arra, hogy az eddig csendben munkálkodó művészfilm kiadók most elérkeztek arra a pontra, amikor is végső esélyként ezzel a petícióval – mint egy utolsó kiáltásként – felhívják a figyelmet a hazai klasszikus filmkiadás végórájára.
A piacgazdaság törvényei szerint csak azt érdemes gyártani, előállítani, ami hasznot hoz. Viszont azt is tudjuk, hogy a művészetek önmagukban soha nem éltek meg, mindig szükség volt mecénásokra, hogy – a ma már egyetemes kultúrtörténet részévé vált – festők, zeneszerzők, költők művei létrejöhessenek és át is öröklődjenek a jövő nemzedékei számára. Mindez fokozottan igaz a filmre.
Mint a klasszikus filmek dvd kiadásával és forgalmazásával foglalkozó vállalkozások, szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a jelenlegi piaci körülmények között, már nem tudunk támogatás nélkül kiadni, forgalmazni olyan klasszikus alkotásokat, amelyek részei az egyetemes kultúrának. Semmilyen módon nem férhetőek hozzá hazánkban az európai filmművészet ritkaságai, halhatatlanjai Tati, Eizenstein, Fassbinder, Wenders, Rohmer, Wajda, Taviani, Godard filmjei, de ne felejtsük ki a keleti blokk és az amerikai, ázsiai klasszikusok remekeit és animációs filmjeit sem. Fájóan hiányoznak azok az alkotások, melyekkel magyarok járultak hozzá a világ filmművészetéhez, azaz itthon nem hozzáférhetőek többek között Trauner Sándor, Badal János, Kertész Mihály, Pressburger Imre vagy Halász János filmjei.
Az eddig kiadott filmek mennyisége igen csekély. Gyűjtők, tanárok, diákok, alkalmi vásárlók keresik ezeket az alkotásokat, és mivel nem jutnak hozzá, hiszen TV sem adja, moziban sem láthatóak, jó esetben régi VHS-ről próbálják beszerezni vagy a netről letölteni olyan-amilyen minőségben – már amit lehet. Hatalmas az űr, egész generációnyi filmes alkotások, irányzatok válnak így szó szerint láthatatlanná itthon. Ez olyan, mint ha nem lehetne hozzájutni Thomas Mann, Dosztojevszkij vagy Shakespeare műveihez illetve nem lenne hozzáférhető Beethoven, Mozart vagy Chopin zenéje!
Mint tudjuk, az itthoni fogyasztói réteg igen árérzékeny. A kérdéses filmeknek a forgalmazási jogai bizony nem csekélyek, és sajnos be kell látnunk azt is, hogy – elsősorban a kisebb ismertség okán – ezek a filmek csak kevesebb példányszámban tudnak elkelni, és ez sajnos erősen befolyásolja az árukat is. Bizonyos ár felett pedig kétszer is meggondolja a vásárló, hogy kiad-e érte annyit. Mivel ha hosszabb ideig nem fogy a készlet, így kénytelen a kiadó árat mérsékelni, de innentől fogva ez már nem a gazdaságosságról szól, hanem a túlélésről…
Mint külföldi példákból tudjuk – több, nálunk gazdagabb országban is – a művész/klasszikus filmek kiadását és promócióját direkt módon, anyagilag támogatják az állami szervezetek, filmközpontok. Ezek a DVD kiadványok nagyon gyakran kerülnek az iskolák könyvtáraiba, oktatási és általános ismereteket támogató segédanyagként. Ezek beszerzésére az oktatási minisztériumok különítenek el forrásokat. Sajnos ez nálunk semmilyen szinten nem valósul meg. A DVD, bár sokan halálát hirdetik és jelentős teret veszít az internetes letöltések miatt, még mindig a legelterjedtebb filmhordozó világszerte. A még most működő három, klasszikus filmeket kiadó cég: Kultúrbarlang, Etalon Film, Fantasy Film a jövőre nézve – támogatás nélkül – már nem tudja folytatni ezt a missziónak is beillő tevékenységét, így Magyarországon gyakorlatilag megszűnik a klasszikus művészfilm kiadás…
Kérjük, a Magyar Nemzeti Filmalapot, az Emberi Erőforrások Minisztériumát és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot, hogy biztosítson forrásokat arra, hogy a független kiadók pályázati úton, egy hozzáértő filmszakmai plénum döntése alapján juthassanak anyagi támogatáshoz, hogy eme petíció címe ne így módosuljon: Kiáltás és csend…
Tolmácsi János (Kultúrbarlang), Kárpáti Gábor (Fantasy Film), dr. Torgyán Atilla (Etalon Film)
A petíciót aláírásával támogatta Kelecsényi László filmtörténész, Hantos Balázs operaénekes, Hahner Péter történész, Sztevanovity Zorán előadóművész, Geréb Anna filmtörténész, Janisch Attila filmrendező, Zalán Vince filmkritikus, szerkesztő, c. egyetemi docens, Muszatics Péter filmtörténész, Gelencsér Gábor filmesztéta, Ráday Mihály operatőr-rendező, Tamási Zoltán színész, Novák Emil Hsc Stábiskola, Hamar Péter irodalomtörténész, filmesztéta, Takátsy Péter színész, Jankovics Marcell rajzfilmrendező, Földes László „Hobo” előadóművész, Rév Marcell operatőr, Kulka János színművész, Popovics Tamás volt világbajnok ökölvívó, író, Ragályi Elemér operatőr, Till Attila rendező, műsorvezető, Szabó Kimmel Tamás színész, Jeney Zoltán zeneszerző, M. Tóth Éva rendező, Hajdu Szabolcs rendező, forgatókönyvíró, színész, Szabó István filmrendező, Lugosi Lugo László fényképész, Kern András színművész, Török Ferenc filmrendező, Babos Tamás operatőr (HSC; EFA), Kende János operatőr, Máthé Tibor operatőr, Mátyássy Áron filmrendező, Báron György filmesztéta, Babos Tamás operatőr (HSC; EFA) Balogh Zsolt film-és TV rendező, Gigor Attila forgatókönyvíró, rendező, Gárdos Péter filmrendező, Bollók Csaba Balázs Béla díjas filmrendező, Cserhalmi György színművész, Bálint András színész, Sándor Pál filmrendező-producer, Deák Krisztina filmrendező, Harmat György filmkritikus, Máté Gábor színész, rendező és Balázsovits Lajos színművész.
