Czap Gábor különleges sorozattal indítja a 2015-ös évet, ugyanis január 5. és 19. között minden este, összesen 15 alkalommal mutatja be Lassúfutás című performansz-sorozatát. Az előadás minden este fél kilenckor kezdődik. Nincs meghatározott összegű belépő, viszont a korlátozott nézőszám miatt érdemes regisztrálsz az adott napra ezen az email-címen. Czap Gábor ezt írja az előadásról:
„Ősszel sétáltam haza a pilisi természetből, talán jógáztam kinn, vagy mást mozogtam, és belém villant egy egyszerű ötlet, hogy mi lenne, ha hosszabb időn keresztül minden nap performálnék. A semmiből jött a pillanatban, ízleltem, mosoly szaladt szét… és a villanást tett követi. Egészen röviden, ennyi, de azért persze lehet még gondolatokat hozzátenni. (…) Mégis, mik az elképzeléseim, mit várok, szeretnék tőle? Mélyülést, mélyülést, mélyülést. Valami kiégetődést; ahogy a tűz, a hevítés kiégeti a lényegtelent, és csak a nemesfém marad. Valami bejáratódást; nem automatizmust, de a (színpadi) jelenlét „rutinná” válását.
Hangolódást a „butoh spiritre”, amit nem tudok szavakba önteni, de vannak már tapasztalásaim róla.
A feszültség (tension, intension) feloldódását. „You put a lot of tension on your skin.” – mondta Atsushi az egyik táncom után egy műhelyen. …a nézők általában a testükben, a térben jelenlévő feszültségként tapasztalják ezt, és néhányan visszajeleznek, hogy vágyják a feloldását. Hiszem, hogy e nélkül a feszej nélkül is lehet mély, erős butoh-t táncolni, és fogalmilag a „tónus hordozásával” tudnám ezt leírni. Szóval ezt is keresem. (…)
A váltás természetességét a „hétköznap” és a butoh között, illetve ennek a kettősségnek a feloldását, meghaladását. És persze a kreativitás bontását: szeretnék díszleteket, színpadi elemeket, kosztümöket, hangokat, zenéket, fényeket kipróbálni, kísérletezni könnyedén, a jelenlét prioritása mellett. … és valószínű, hogy valahol inspirál az is, hogy Masaki Iwana butoh táncos pályája egy szakaszán 150 kísérleti performanszt „adott elő” Japánban (no, nem egymást követő estékben), amiben egyszerűen mozdulatlanul állt, anyaszült meztelenül.”
Az eseménynek helyt adó MÜSZI indulásakor úgy határozta meg magát, mint „komplex kulturális és civil közösségi tér, mely egyidejűleg ad helyet közösségi tevékenységeknek, nyilvános művészeti és társadalmi eseményeknek, valamint zárt ajtók mögött folyó műhelymunkának. Értékvilágának meghatározó elemei a társadalmi és környezeti tudatosság, a fenntarthatóság, az alulról szerveződés, az innovatív és együttműködői szemlélet és a függetlenség.”
