„Nincs abban semmi hősies, amit írtam. Ha Putyin gazdasági ügyeiről írtam volna, annak valószínűleg lettek volna kockázatai.”
Az ellenzék egyik utolsó szabad médiuma az irodalom maradt Oroszországban – mondta Dmitrij Gluhovszkij orosz író, aki az Európa Könyvkiadónál megjelent új könyve, az Orosz népellenes mesék bemutatójára érkezett Magyarországra.
A Metro-regényekkel világhírnevet szerzett író novelláskötettel jelentkezett, az Orosz népellenes mesék a mai orosz életet ábrázolják abszurd helyzetek sorozatán keresztül.
A novellákat két és fél éven keresztül írta egy orosz magazin számára. Az érdekelte, hogyan zajlanak az orosz emberek mindennapjai, milyen a kapcsolat az átlagember és a döntéshozók között. Ugyanakkor be akarta mutatni napjaink Oroszországát is. Szerinte a könyvet regényként is lehet olvasni, mert a szövegek között sok kapcsolat van, feltűnnek például vissza-visszatérő szereplők.
Dmitrij Gluhovszkij szerint az irodalom egyik utolsó szabad médium Oroszországban, hiszen a televízió, a nyomtatott sajtó többségében állami befolyás alatt áll.
Az összes fontos újság és persze a legnagyobb weboldalak a nagy, állami cégekhez köthetők, amelyek vezetői általában Vlagyimir Putyin személyes jó barátai
jegyezte meg az orosz elnökre utalva az író.
Számos törvény születik annak érdekében, hogy különféle indokokkal bezárassák a kormánynak nem tetsző weboldalakat. A netes cenzúra megszületésének tanúi vagyunk.
Nincs abban semmi hősies, amit írtam. Ha Putyin gazdasági ügyeiről írtam volna, annak valószínűleg lettek volna kockázatai.
Arra a kérdésre, hogy miért épp az irodalom került ki a politika érdeklődéséből, azt felelte, hogy az irodalom nem ér el annyi emberhez, nincs annyira hatással a választásokra, mint a média vagy a film, ezért a politika a könyveket nem tartja fontosnak.
De kit érdekel manapság az irodalom? – tette fel a kérdést. Szerinte az irodalom szabadságához az is hozzájárul, hogy így fenn lehet tartani a demokratikus ország látszatát. Ha az irodalmat nyíltan cenzúráznák, annak nagyon rossz üzenete lenne külföldön – mutatott rá, hozzátéve, hogy hasonló szabadságban alkothatnak a vizuális művészek, a festők például. Erős kontroll van viszont a filmen, amelynek ma is az egyik fő vonulata a patriotizmus, a hazafiasság közvetítése például a második világháborús orosz háborús történeteken keresztül.
Dmitrij Gluhovszkij nem bánja, hogy az újságírók legtöbbször az orosz politikáról kérdezik, hiszen könyvei, főként a mostani, Oroszország szatírája, arról szól, hogy milyennek látja az orosz társadalom jelenét. „Nem baj, ha erről kérdeznek, fel is készültem arra, hogy Oroszországról beszéljek. Erről beszélni kell, nem vagyok félénk és nem érzem kényelmetlennek, hogy nekem kell ezt megtennem. Nem beszélek máshogy odahaza, mint külföldön” – magyarázta.
Mivel a könyv írásai egy magazinban jelentek meg, így néha el kellett gondolkodnia, mit fog szólni hozzájuk a Putyinhoz lojális szerkesztője. Csupán egy novelláját nem közölték, közvetlenül a választások előtt. Az írás Dmitrij Medvegyev volt elnökről, jelenlegi miniszterelnökről és a plüssmackójáról szólt. A történetben a mackó képviselte az emberi jogokat, Medvegyev progresszív énjét és folyamatosan arra bíztatta az elnököt, hogy teremtsen szabadságot, tiszta választásokat, végül azonban Medvegyev – félve Putyintól -, megölte a mackót. A lapot a legmagasabb politikai körökben is olvassák, ezért külön örömet jelentett neki, hogy személyes üzeneteket juttathat el közvetlenül a politikusoknak. Egyszer cenzúrázta saját magát, amikor egy abszurd írásban Putyin magánéletén élcelődött. Akkor elfogadta a szerkesztője érvelését, amely szerint Putyint politikusként lehet bírálni, de ő is ember, érzéseit tiszteletben kell tartani.
Dmitrij Gluhovszkijnak ma már nem jut ideje annyit foglalkozni könyvei utóéletével, mint tette azt a Metro-sorozat megjelenésekor. A Metro 2033-at, amely mintegy 500 ezer példányban fogyott Oroszországban, először az interneten publikálta, majd megírta a folytatást, a komolyabb hangvételű Metro 2034-et. Azóta az első kötetből két számítógépes játék is készült, ezeknek is ő írta a sztoriját. Elmondása szerint hamarosan film is készül az első kötetből Hollywoodban, a jogokat az MGM vásárolta meg, jelenleg a forgatókönyvet írják. A könyvhöz kapcsolódva írópályázatot is hirdetett, azt várta a jelentkezőktől, hogy írják meg a saját Metro-történetüket. Eddig negyven mű érkezett, és mint fogalmazott, átlagosan havonta egy kéziratot kap. Megjegyezte: már nincs ideje mindent elolvasni, de kreatív tanácsaival részt vesz a munkában.
Nemrég, két hónapja jelent meg Future (Jövő) címmel az új könyve Oroszországban, amely szintén disztópia. Elmondta, hogy a kötet kevésbé politikus, mint az előzőek, általános emberi kérdésekkel törődik benne. Most a kötet utóéletével foglalkozik, gondozza a könyv közösségi oldalát, amelynek 22 ezer követője van.
Az író következő könyve a Metro 2035 lesz, amely az első kötet történeteit folytatja tíz évvel később. Ezt azzal indokolta, hogy amikor az első könyvet írta, még szinte semmit nem tudott a valódi politikáról, most az elmúlt tíz évben szerzett tapasztalatait szeretné megírni.
