A Dope Calypso nemrég jelentette meg első nagylemezét, amit a cikk alján meg is hallgathatsz. Az elsöprő erejű garázspunk zenekar gitárosát és énekesét, Sarkadi Miklóst kérdeztük az együttes meglehetősen termékeny első évéről.
Az emberek szeretik a szomorú történeteket, így a Kollapsról szeretnélek először kérdezni. Ez most szünet, vagy feloszlás?
A feloszlás elég nagy szó, úgyhogy a szünetet mondanám inkább. Van egy felvett lemezünk, ami nem jelent meg, mert az énekesünk (Tooff) soha nem énekelte fel. Aztán az év egyetlen jól fizető koncertje helyett elment inkább inni valahova egy hétre és akkor úgy éreztem, hogy számomra a Kollaps ennyi volt. Annyira nem is volt már az én zeném a végére, ezért úgy gondoltam, hogy sokkal jobb lenne valami mást csinálni. Ez lett a Dope Calypso.
Milyen tanulságokat szűrtél le a Kollaps-sztoriból?
Az egyik az, hogy nehéz emberrel soha többé semmit nem akarok csinálni. Emellett nem akarok semmin gondolkodni, mert nem hiszek a gondolkodás jobbító hatásaiban. Azt a tanulságot is leszűrtem, hogy olyan emberekkel akarok zenélni, akik be tudják fizetni a részüket a felvételbe: ez nagyon obszcénnak hangzik, de ez is igaz.
A Dope Calypso jóval zsigeribb és erőszakosabb, mint a Kollaps.
Ez nem volt annyira átgondolt lépés. Az mondjuk biztos, hogy mindkét Fender gitáromat eladtam, hogy a delay-pedálnak a közelébe ne kerüljek még egyszer. De abból szerintem kihoztam azt, amit én ki tudtam hozni. A Kollaps meg nem jelent lemeze egyébként már nem volt annyira posztpunk, inkább a powerpop felé indultunk el – egyes elemeit eléggé utáltam is annak a lemeznek. De az, hogy 2008 óta 2 db EP-t sikerült összehozni, az sok mindent elárul arról a zenekarról.
A Dope Calypso esetében nem is gondolkodtál háromnál több emberben?
Sosem gondolkodtam trión felül, leginkább egy duó lenne nekem az ideális. Annál már csak az lenne jobb, ha egyedül lennék egy zenekarban, szívem szerint Prince-ként tündökölnék. De ahogyan most vagyunk a Lacival és a Balázzsal, az egy nagyon jó állapot: zeneileg teljesen konfliktusmentes az együttműködés. Sikerült elérni a nemgondolkodás állapotát.
Hogyan találtatok egymásra?
Bakó Balázs a Kollaps utolsó dobosa volt, Kelemen Lacit pedig basszusgitárosnak akartuk bepréselni a zenekarba utolsó kapálózásként. Laci elég rossz basszusgitáros, de nagyon jó gitáros, ezért döntöttünk úgy, hogy hárman megcsináljuk ezt és szerencsére működik.
Énekest nem akartál?
Ősidőktől fogva énekeltem is, meg aztán rájöttem, hogy nem kell egy negyedik ember, maximum, ha egy igazi színpadi vadállat, de olyat per pillanat nem ismerek.
Szinte rögtön egy nagylemezzel indítottatok.
Igen, négy hónap alatt megírtuk a kilenc számot, ami elég szép teljesítmény szerintem. Felszabadultabb voltam én is most, mert az előző zenekarokban hánytam attól, hogy instruálni kellett embereket és nem is normális, hogy mondjuk nekem kelljen dobtémákat írni. Van, aki szeret mindent kézben tartani, de én abban hiszek, hogy mindenki tegye bele a saját részét. Meg abban is hiszek, hogy egy ilyen közegben valaki rám akar valamit erőltetni, akkor szívesen engedek – hadd legyen már egy kis öröme az életben. És most ez nagyon működik a Dope Calypsoban, dúl a férfiszerelem. A zenekarcsinálás egy kicsit buzis dolog, de ez jó.
A lemezetek címe Farewell To The Fairy, Goodbye To The Ghost. Jó bonyolult cím.
Igen, ez a Tuna Lips című szám egyik sora. Ez a szám tényleg nagyon sok mindenről szól, ami velem történt: megházasodtam, sínen vannak a dolgok és a többi.
Valahol írtad, hogy eléggé utálsz arról beszélni, hogyan születnek a számok.
Ezt tényleg nem értettem soha: a legtöbb számom úgy születik, hogy hazamegyek kurva sok munka után, otthon meg csiripelnek a madarak, megetetem a macskát, adok a csajomnak egy puszit és nekiállok gitározni. És ezt továbbfeszegetni tényleg hülyeség, nem kell mindennek olyan nagy jelentőséget tulajdonítani: tök mindegy, hogy ezt most törökülésben, vagy nem törökülésben írtam. Szövegileg meg annyi történik, hogy az ember ír egy számot és arra ráilleszt hat-hét szótagot, ami épp hangulatilag oda passzol, és valamiért jól esik kimondani, vagy egyéb okból odaillőnek érzi. Egy popzenei szám szövegértelmezéséről beszélgetni általában felesleges, ráadásul a legtöbb zenekarnak tényleg semmiről nem szólnak a szövegei.
Készült egy klipetek a Black Swamp Thing című dalhoz, ami a B-kategóriás horrorfilmek világát idézi.
Adott volt egy nyaraló Ráckevén, ami a rendelkezésünkre állt. Az eszközök mindig felülírják az ember ötleteit, így a nyaraló köré építettünk egy klipet. Nekem mindig van egy csomó ötletem, de anyagilag meg van kötve a kezünk.
Legutóbb azt mondtad, hogy mostantól minden évben akarsz egy lemezt csinálni.
Ennek eddig sem én voltam a gátja, de tényleg ez a cél: rengeteg számot írunk, az igazi korlát csak a pénz, ami a lemezcsináláshoz kell.
Hogyan találtátok meg Brunot, az olasz hangmérnököt?
Keresgéltem az interneten stúdiókat és ott akadtam rá. Tetszettek a felvételei, Brunonak is nagyon tetszett a zene. Jól tudtunk együttdolgozni, anélkül, hogy találkoztunk volna személyesen.
Innentől a felvételek is kinn zajlanak majd Olaszországban?
Igen, márciusban megyünk feljátszani a következő lemezt.
Szoktál emlegetni egy sci-fi képregényt.
A borítónkat Elekes Áron csinálta és vele többször beszéltem már, hogy jó lenne egy igazi régivágású sci-fi képregényt csinálni, csak attól tartok, hogy ez is erősen szabadidő-függő dolog. Viszont maga a borító ebből az ötletből született: egy Marson játszódó, oxigénhiányos bányászkólónián valaki fejbelövi magát a vécén, szerintem elég jól néz ki.
Milyen terveid vannak még a zenekarral?
Elsősorban szeretném, ha Laci itthon maradna, mert szeretne külföldön dolgozni. Szerintem perpillanat minden magyar zenekar rákfenéje, hogy biztosan van egy tag, aki úgy érzi, hogy Los Angeles-alsóban neki jobb dolga lenne és ebben azért én nem vagyok száz százalékig biztos. A másik nagy terv, hogy ezzel a lemezanyaggal Németországot megbombázzuk és megpróbálunk turnékat csinálni arrafelé. Mi vagyunk az a zenekar, aki nem Angliában, vagy Amerikában akar karriert csinálni, mert értelmét nem látjuk, inkább a környező országokban jó volna kiépíteni egy bázist.
