A szegedi Grand Caféban lesz Podmaniczky Szilárd Klímadogma című könyvének első bemutatója október 21.-én este 6 órakor. A szerzővel Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész beszélget.A könyv a helyszínen kedvezményesen megvásárolható.Itt egy újabb részletet olvashattok a regényből. A regény facebook-oldala, ahol újabb részleteket és interjúkat olvashatsz a könyvről:
https://www.facebook.com/klimadogma?skip_nax_wizard=true
Részlet:
Larry kinyitotta az ajtót, hívta a liftet.
Mikor beszálltak, szokatlanul közel álltak egymáshoz.
Megigazítom a címkéjét, hátul kiáll a ruhából, mondta
Larry, mint mikor gyerekkorában sakkozott, és be kellett
mondania, ha meg akarta igazítani a bábut.
Átnyúlt Emma válla fölött, a tenyerével belesimította a ruhába
a fehér címkét. A lift megállt.
Elindultak a Belváros felé. Larrynek eszébe jutott, hogy taxit
hív, de nem volt hová sietni. Együtt voltak.
Van egy kislányom, mondta Emma. Tizenhét éves. Most a
volt férjemnél van. Azt mondta, szívesen marad egyedül, de
így nyugodtabb vagyok.
Régen elválltak?
Kate hároméves volt.
Gyorsan ment, mondta Larry, zsebre vágta a kezét, be a levél
mellé.
Túl régóta ismertük egymást. Együtt jártunk középiskolába.
Én azt hittem, hogy ez a nagy szerelem, és utána mindig
együtt maradunk. Mindenki irigy volt ránk. Milyen jó neked,
Emma, hogy megtaláltad az igazit, és nem kell várnod rá.
Hülye egy szöveg. És még mindig ez dolgozik?
Nem, dehogy. Tudja, Larry, a férfiak semmit nem tudnak
a nőkről.
Ez azért túlzás. Vagy ha nem, akkor a nők nem mondanak
el magukról semmit.
A legtöbben csak várakoznak, mondta Emma. Várják a herceget,
hogy majd az megold mindent. Aki szép ruhákat vesz,
az autón nyaralni visz, és szerelmes szavakat suttog hozzád.
Várják a főnököt?
Nagyjából. Ez, persze, sokat változott az idők alatt. A nőknek
elege lett ebből a szerepből.
Megértem.
Tényleg?
Tényleg.
A válás után ahány férfival összejöttem, mind uralkodni
akart rajtam. Meg akartak szelídíteni, mint egy vadmacskát.
Korbács, bőrnadrág?
Ne vicceljen, Larry. A másik részük szeretőnek akart, aki
elvan a lányával, és néhány órát áldoz hetente a szexre. Maga
melyik közülük, Larry?
Fogalmam sincs. Nincs feleségem, se gyerekem, és nem
akarom megszelídíteni.
Megálltak egy lámpánál, ami zöldre váltott, de nem mentek
át. Aztán megint piros lett, és újra zöld.
Ki maga, egyáltalán, Larry?
Fogalmam sincs.
Mit vár az élettől, Larry?
Azt várom, hogy meglepetéseket tartogasson, és minden
másképp alakuljon, mint ahogy terveztem.
Szereti ezt az országot, amiben él?
A tájait szeretem, sok élmény köt ide, de az emberek
mindvégig idegenek maradtak, gyerekkoromtól kezdve. Ha
elvágyok is innen, inkább csak egy olyan közösségbe vágyom,
ahol megbízható emberek vannak körülöttem.
Mit jelent a pénz?
Közlekedési eszköz a világban. Semmi több. De látom,
hogy sokan máshogy gondolják. Vagy ahogy Greg barátom
mondta, a gazdagok istennek képzelik magukat, a szegények
pedig istent képzelik a gazdagságuknak.
Tényleg ezt gondolja?
Most igen.
Ez meg mit jelent?
Hogy el tudom fogadni, ha változnak a dolgok. Sőt, szeretem,
ha változnak, és főleg, ha én változtatom meg őket.
Hisz Istenben?
Tudtam, hogy ezt a kérdést nem fogjuk tudni megkerülni.
Ez nagyon fontos, Larry. Tudni akarom, mit gondol.
Nem egyházi Istenben hiszek, hanem a világot működtető
intelligenciában. Ha a világot nem gondolta volna el senki,
akkor mi sem tudnánk gondolkodni róla, sőt, abban is hiszek,
hogy az ember képes megtapasztalni ezt az intelligenciát, és
kapcsolatba lépni vele, ha kikapcsolja a zajokat és zavarokat.
Vannak olyan pillanatok, amelyekben érezni a párbeszéd lehetőségét,
ha nem is magát a párbeszédet.
Emma hallgatott, meg kellett emésztenie mindazt, amit
Larry mondott.
És miért van az, Larry, hogy a tudósok többsége vallásos
lesz?
Mert közel érzik magukat a tudomány határához, a titokhoz.
És egyedül beleszédülnének.
Beértek a Belvárosba, Larry az utca másik oldalán egy kis
kerthelyiséget pillantott meg.
Azért ez elég furcsa, mondta Larry.
Mi?
Hogy eddig soha nem beszéltem erről senkinek. És nem is
gondolkodtam rajta.
Akkor Larryvel ma csoda történt, mondta Emma.
Bementek a kerthelyiségbe. Larry a leghátsó asztalt választotta,
a körülötte lévő asztaloknál senki nem ült. Larry vadat
rendelt, Emma tésztát. Emma sört ivott, Larry bort.
A pincér érdekes fickó volt. Mindenhez mosolygott, és
bármit hozott az asztalra, érdekelte, hogy ízlik-e. Aztán mikor
visszament a pulthoz, és ha nem volt más dolga, nekidőlt,
a karjára terítette a fehér kendőt, és Larryéket nézte.
Mielőtt elvitte a tányérokat, úgy közelített az asztalhoz,
mintha valami játékban venne részt.
Ízlett a vacsora, kérdezte.
Remek volt, mondta Larry.
A vadat konyakban pároltuk. Érezte a karamellizálódott
konyakot?
Éreztem, mondta Larry.
Remélem, a borókabogyót nem nézte sörétnek!
Nem, dehogy.
Akkor jó. A tésztát mi gyúrjuk, asszonyom.
Tényleg, csodálkozott Emma.
Nem vagyunk olasz étterem, de a főszakács olasz.
A pincér ott állt a tányérokkal az asztalnál, a sarkán billegett,
és nem akart elmenni. Larry arra gondolt, talán nincs
családja, és jólesik neki olykor elbeszélgetni. A pincér rátért
a desszertekre, a vaníliakrémes piskótára és a gyümölcstortára.
Azt mondta, életében nem evett még ilyen finomat.
Emma megfogta a pincér karját, és azt mondta, szeretne
Larryvel kettesben maradni.
Így mondta: szeretnék a barátommal kettesben maradni.
Larry hátradőlt a széken, Emmát nézte. A barátja vagyok,
gondolta.
Ittak még egy pohár bort, és egy pohár sört, aztán Larry fizetett.
Emma ragaszkodott hozzá, hogy a saját vacsoráját ő
fizethesse, mire Larry azt mondta, legközelebb te hívsz meg.
Különben is, mondta Larry, a barátod vagyok.
A barátom vagy, mondta Emma, és nevetett.
A folyóparton sétáltak a szálloda felé. A víz feketén csillogott.
Larry azon gondolkodott, mi a csuda történik most vele.
Most ő udvarol? Vagy mi a fenét csinál?
Emma arra gondolt, hogy régen érezte magát ilyen jól, és
szívesen lefeküdne Larryvel.
Hány éves vagy Larry?
Harmincöt.
Én negyven leszek decemberben.
És?
Semmi. Öt évvel vagyok idősebb nálad.
Ami azt jelenti, mondta Larry, ha akarnál, se lehetnél az
anyám.
Félsz az öregségtől?
Nem gondoltam még rá. Vagyis gondoltam, de nem volt
bennem félelem.
Én sokszor gondolok rá, mondta Emma. Tudod, a nők ebben
a korban elkezdenek küzdeni az idő ellen. Félnek, hogy
odalesz a szépségük. Odalesz a bőrük. Az arcuk. A kezük.
A nyakuk. A fenekük. A combjuk.
Larry nem válaszolt. Az járt a fejében, hogy átöleli Emma derekát,
és megcsókolja. De nem tudta, hogyan fogjon hozzá.
A haláltól sem félsz, Larry?
Na, most kellene megcsókolni, gondolta Larry. Erre nem
lehet válaszolni.
Larry megállt, megfogta Emma karját.
Emma, ami születik, az elmúlik. Ha nem születne, hanem
öröktől fogva létezne, nem múlna el. Ami öröktől fogva létezik,
az nem az időben létezik, tehát nekünk nem lehet róla tapasztalatunk.
Én az idő és a világegyetem részeként gondolom
el magam. Az idő állandóan múlik. Tehát ami örök, az a változás,
így a változásomban tartozom ehhez az örökhöz.
Magához húzta a nőt és megcsókolta. Emma Larry vállára
tette a kezét. Csókolóztak. Larrynek fölállt a farka, de nem
akarta odatolni Emmához. Aztán mégis. Emma megszorította
Larry vállát.
Aztán szétváltak, és csendben haladtak tovább. A vízen éjszakai
halász evezett fölfelé. Mikor a folyó közepére ért, behúzta
az evezőket, bekapcsolta a csónak farában lévő parányi
motort. Olyan hangja volt, mint egy villanyborotvának.