Már nem az a kérdés, miért rossz a magyar fociválogatott, hanem az, miért ilyen rossz? (Parasztvakítás blog)
A fociban az a szép, hogy gólra játsszák, és konkrétan mérhető a végeredmény. A nyolc-egyre nem lehet azt mondani, hogy jó-jó, de azért mégis csak mi nyertünk. Nem lehet kidumálni, és azt mondani, hogy a másik hazug focit játszik, hiába nyolc-egy, a mi focink az igazi. Nem lehet lehazaárulózni a hollandokat, és kihirdetni tévében és rádióban, hogy mi nyertünk.
Ahol pontosan mérhető eredmények vannak, ott ilyenkor le kell mondani, ahogy az meg is történt. A számok már rég bizonyították, hogy a magyar csapat trénere nemzetközi téren nem ért el eredményt, semmi nem indokolta, hogy ő vezesse a magyar focicsapatot, ha csak nem az az elv, ami a politikában működik, de itt nem. A „mi emberünk” nem sportkvalitás.
Szóval, jó volt magyarnak lenni megint egy bő másfél órára, szenvedni, mint egy kutya, és égni, mint a rongy. És azt gondolni, hogy a részegítő vereségből a józanodás felé vezet az út, csak sok vizet kell inni, citromosat, levonni a következtetéseket, összerakni a szétrobbant cserepeket, és utána másként összerakni, mert ez így megalázó.
Egyszer az OTP-vezérigazgató azt találta mondani egy csúnya vereség után, hogy az eredmény miatt kártalanítani kell a szponzort, most már nem csak azt, hanem a nézőket is, akiknek úgy telik el az életéből most már x év, hogy teljesen eltűnt a hazai fociért való lelkesedés. A mai fiatalok el sem tudják képzelni, hogy Puskás öcsi nagy játékos volt, azt gondolják, ez is biztos olyan, mint az ország összes magával hurcolt nagy veszteségünnepe, ahol fölemlegetjük nagy halottainkat, de nem vetjük össze azzal, hogy ezért a megcsúfolt országért pusztultak el? Persze, hogy nem.
Hogy miért pont ilyen rossz a magyar foci? Azért pont ilyen rossz, mert a magyaragy időgépben utazik, holott a foci ma a szabad piacon végzett gazdasági tevékenység, és nem állami.
