Óvatosan benyitott, azt tervezte, csókokkal ébreszti a lányt. Ijedten hőkölt vissza, Lena rézágyában ketten feküdtek. Ezúttal Szőcs Henriette Alteregó című regényéből közlünk egy részt, és az apropót, amiért a sorozat elindult.
E.L.James műve A szürke ötven árnyalata hat hónapig szerepelt a bestseller listák élén, gyakran úgy, hogy a második és a harmadik helyen a trilógia folytatása állt. Divattá vált szexről szóló regényt írni. A XXI. században az erotikus irodalmat is meghódították a nők. Összegyűjtöttünk néhány, női szerző által írt, a közelmúltban e témában megjelent művet. Elsőként Király Kinga Júlia A test hangjai című könyvéből olvashattok egy részletet
Szombaton reggel Ludwig levelet kapott Aziz Beytől, este nyolcra legyen a keleti kapunál, kíséret nélkül. Ekkor eszmélt rá, hogy az orosz, ígérete ellenére, nem jelentett semmit a feleségéről. Eltöprengett, vajon feleségének nevezheti-e még a nőt, aki hosszú ideje egy másik férfi asszonya? Lizzy kénytelen a sejk kívánságait teljesíteni, hiszen fogoly. Bár megtörténhet, hogy a nő már szívesen engedelmeskedik. Ha sikerül visszaszereznie az asszonyt, nem undorodik-e meg tőle mindörökre? Grey feltette magának a kérdést, képes lesz-e lefeküdni vele, nem érzi-e majd úgy, mintha hárman lennének az ágyban? Elmosolyodott, a hármas variációnál egy plusz nőnek örült volna, de a sejk szakállas képét nem találta vonzónak, még kevésbé, ha a férfi máshol is ennyire szőrös. Ludwig tudta a választ, szeretkezés közben állandóan arra fog gondolni, Lizzy éppen most hasonlítja össze el-Masrival. Végül a bordélyba menekül. Viszont ha meg sem próbálja kiszabadítani a nejét, mindenki pipogya alaknak tartja majd.
Befejezte jövőjének boncolgatását, elindult, hogy kiderítse, miért hallgat Orlovszkij. A korai óra ellenére meglátogatta a Sderot Ha-Carmel-i nyilvánosházat. A vastag, tölgyfa ajtó zárva volt, ezért többször zörgetett az oroszlános kopogtatóval. A kitartó dörömbölésre sem jelentkezett senki, pedig máskor szinte magától kitárult a kapu. Felfedezett egy bronz harangot jobbra, azt is megrázta. Sokadik kolompolásra nyitott ajtót egy zilált cseléd. Haja fésületlen, látszott, hogy kapkodva rángatta magára ruháját, főkötője a nyakában lifegett.
– Mit óhajt az úr?
– Lenocska nagyságával szeretnék beszélni.
– Ilyenkor? – kerekedett el a nő szeme az ámulattól.
– Sajnálom, tudom, nem a legalkalmasabb időpont, de nagyon sürgős.
– Hát, a Madám megtiltotta, hogy napközben a lányok férfiakat fogadjanak.
– Ne aggódjon lelkem, én csak beszélni szeretnék Lenával, idelenn, nem lesz Mme Le Blanc ellenére. Na, menjen, kérdezze meg, én addig várok.
Félretolta a cselédet az ajtóból, berobogott a szalonba, levetette magát az első fotelbe. A lány eltűnt. Grey várakozás közben unottan körbenézett. A reggeli fényben valahogy kopottnak tűnt minden, a bútorok, a szőnyegek, a függönyök. Még nem takarítottak, mindenütt cigarettacsikkekkel teli hamutartók, koszos poharak és tányérok, elhagyott ruhadarabok hevertek szerteszét. Alapos szellőztetés után szebbnek tűnt volna a világ.
Tíz perc elteltével a férfi megunta a várakozást az áporodott helyiségben, maga indult Lena keresésére. Bekopogott a nő hálószobájának ajtaján, választ nem kapott. Biztosan még alszik, gondolta Grey. Óvatosan benyitott, azt tervezte, csókokkal ébreszti a lányt. Ijedten hőkölt vissza, Lena rézágyában ketten feküdtek. Féltékeny düh töltötte el, közelebb lépett, ekkor fedezte fel, szeretője keblén nyugvó fej nem férfié, hanem egy másik nőé, a bordélyban dolgozó vörös, zsidó lányé, Miráé. Teljesen egymásba voltak gabalyodva, még álmukban is ölelkeztek.
Mennyire különbözőek, az egyik izmos és ruganyos, a másik puha és lágy, mégis gyönyörű mindkettő, sóhajtott fel hangosan Ludwig. Egy darabig nézegette őket, aztán óvatosan rázogatni kezdte Lena vállát.
– Ébredj, kedves!
– Mi a fene? – riadt fel a lány. – Mit akar itt ilyenkor? – kérdezte morcosan.
– Most, hogy így látlak benneteket, már mást szeretnék, mint amiért jöttem. Szívesen befeküdnék mellétek, de erre most nincs időm.
Ludwig sóvárogva végigsimított Lena mellén, mire a lány mellbimbói azonnal égbe szöktek.
– Kár, de majd bepótoljuk – mosolyodott el végre Lena.
– Nem tudtam, hogy a nőket is szereted.
A lány megvonta a vállát.
– Mira odavan értem, hát hagyom. De azért nekem is jólesik.
Közben a másik lány is ébredezett, Lena combja után nyúlkált.
– Nyughass már, Mira – csapott a kezére Lena. – Ha most nem tud maradni, Sir, menjen le a szalonba, mindjárt jövök én is, csak felöltözöm.
Lena kituszkolta Ludwigot a folyosóra, gondosan becsukta mögötte az ajtót, mivel tudta, a férfi még szívesen bámészkodna. Akkor viszont ma már nem lesz alvás.
Másodszorra nem kellett sokat várnia, a lány gyorsan elkészült. Zöld selyem, arany sárkányokkal hímzett köntöst viselt, haja kicsit kócos volt, de még így is vonzó jelenség, ahogyan végigvonaglott a lépcsőfokokon. Imádja a teátrális jeleneteket, valószínűleg a színház miatt, gondolta Grey.
– Meg sem kínálták? Én meghalok egy kávéért – nyafogott Lena, hanyagul a fotel karfájára ült, a szétcsúszott fésülködőköpeny feltárta fehér combjait.
– Ugyan, nézz körül, nem gondolod, hogy kérnék valamit? – húzta el száját Ludwig.
– Szeretnék tőled kérdezni valamit, aztán mehetsz vissza pihenni. Vagy egyebet csinálni – ugratta Grey a lányt.
– Ennyire sürgős?
– Igen. Nem üzent valamit Orlovszkij?
– De, most hogy mondja, eszembe jutott. Tegnap túl sok pezsgőt ittam – kapott homlokához Lena, mint akinek hasogat a feje. – Elkerülték egymást a nagyherceggel. Vladimir megkért, ha látom önt, adjam át, a sejk nem hozza a feleségeit.
– Köszönöm, már megyek is – komorodott el Grey.
Szórakozott csókot nyomott a lány arcára, és sietve távozott. Lena nem értette, ezért a néhány szóért miért kellett felverni az egész házat, hajnalban. Na, jó, a város többi polgárának már munkaidőben. Nem morfondírozott rajta tovább, visszafeküdt aludni. Azt olvasta egy angol lapban a hajón, a kialvatlanság növeli a ráncok számát.
Naplementekor Aziz Bey a keleti kapunál várta Ludwigot, két lovat vezetett kantárszáron. Barna papirosba tekert csomagot adott Greynek, megkérte, vegye fel, ami benne van. Ugyanolyan galabiya volt, mint amilyet ő is hordott, hosszú, földig érő fehér ing, a környékbeli arabok viselete. Elfedte a méretre készítetett, angol vászonöltönyt, de még Grey cipőjét is.
– Nem szeretnénk feltűnni, ugyebár – magyarázta a török.
A rövid, fél órás poroszkálás közben Aziz mesélt neki az esküvői szokásokról. A menyegző több napig tart, nem fogyasztanak alkoholt, férfiak és nők külön ünnepelnek. Mikor Grey ezt meghallotta, rájött, mekkora szamárság volt az gondolnia, hogy az ismeretlen faluban idegenként kapcsolatba tud majd lépni a feleségével. Ha esetleg Lizzy ott lenne, akkor sem a férfiak társaságában. Elvetélt ötlet.
Hamarosan megérkeztek. A falu egy kisebb dombon állt, mindössze ötven ház. Kövekből emelt, lapos tetejű épületek, lőrésszerű ablakokkal, a színes spaletták zárva. Ludwig arra gondolt, ha ez csapda, most egyszerűen leteríthetik őket, elég néhány sorozat a lőrésekből vagy valamelyik tetőről.
Nem történt semmi, békésen haladtak tovább. A település közepén tágas tér volt, kimagaslott a mecset tornya. Férfiak mulattak a téren, táncoltak a zene hangjaira, vagy a körben elhelyezett asztalok mellett falatoztak. Dobok adták a ritmust a tánchoz. Ludwig látott pár fegyvert hanyagul ledobva a fal mellett. Aziz érkezésekor néhányan felpattantak, harsányan, élénken gesztikulálva üdvözölték a törököt, látszott, régi ismerősük. Bevezették őket a mecset melletti házba. Szalonféleség lehetett a szoba, leterítve míves, vastag perzsaszőnyegekkel, szépen elrendezett párnákkal. A helyiségnek egyetlen dísze volt, egy fekete szövetre arannyal hímzett Korán-idézet a falon. Grey elhatározta, alkalmasint megkérdezi Azizt, mit is jelent.
Aziz Bey leültette vendégét, elmagyarázta, a sejkre várnak. Hamarosan kis poharakat és kannát hoztak, mentateát töltöttek bele.
– Igya meg, nem szeretném megsérteni őket, Sir – aggodalmaskodott a török.
– A lovaglásban megszomjaztam, jól fog esni az ital – nyugtatta meg Ludwig, aztán az első korty után rájött, a pohárban több a cukor, mint a tea. Az indiai fű fanyarságára számított. Remélhetőleg nem most mérgeznek meg, az édes íz minden mást elnyom – ezt azonban a férfi már hangosan nem merte kimondani. Ludwig felhajtotta a teát, nyelve a szájpadlására tapadt.
Mire befejezték a teázást, megjelent a sejk két fiatalember kíséretében. A fiúk megálltak az ajtóban, kizárva a kíváncsiskodókat. Ők lehetnek a testőrség, gondolta Ludwig. Alaposan végigmérte felesége fogva tartóját. Képtelenség, ez az arc nem tetszhet Lizzynek. Annyira nyers, állatias vonások. Nem hitte, hogy neje önszántából tartott el-Masrival. A sejk olajosan fénylő, hullámos haja, mogyoróbarna bőre, fekete szemei alapján ténylegesen lehetne egyiptomi is. Testessége és növekvő pocakja szintén beleillik a képbe. Aziz mondta Ludwignak korábban, az El-Masri családnév egyiptomit jelent.
A vendégek felemelkedtek párnáikról.
– Kérem, maradjanak ülve – lépett oda hozzájuk Omar el-Masri, tökéletes oxfordi kiejtéssel, európai módra kezét nyújtva. Bemutatkoztak, Grey bármit megadott volna azért, hogy most olvashasson a sejk gondolataiban. Vajon el-Masri sejti-e, ki is Grey valójában?
– Nézzék, én nem szeretem a népem tárgyalási módját – kezdett bele a vendéglátó, miután kényelmesen elhelyezkedett Azizék mellett a földön. – Mi beduinok órákig szóvirágokat hintünk, dicsérgetjük egymást, aztán homályosan rátérünk a lényegre, amit a másik rendszerint félreért. Az egyenes beszédet kedvelem.
– Ebben támogatom – bólogatott Ludwig.
– Elsősorban szerettem volna megismerni a tárgyalópartnerem.
– Örömömre szolgál a lehetőség, uram – vágott közbe Grey.
Hirtelen lövések hallatszottak kintről, hét-nyolc egymás után. Emberek kiáltoztak, de a zaj nem a fájdalom hangjának tűnt. Ludwig az ablakot kémlelte, mi történhetett, vajon kik törtek rájuk. El- Masri azonnal észrevette az angol fejének apró mozdulatát.
– Ne aggódjon, Sir, nincs semmi baj. Ez a menyegző része, az emberek örömükben a levegőbe lőnek. Eszembe juttatják, miért vagyok itt – mosolyodott el Omar sejk. Ludwig szimpatikusnak találta az öniróniáját.
– Sem időm, sem kedvem ahhoz, hogy feleslegesen szaporítsuk a szót. Arra kérem önt, Sir Grey, készítsenek egy tervezetet, mit kívánnak tőlünk az angolok, és mit kínálnak érte cserében – mondta a sejk, ellentmondást nem tűrő hangon. – Ez gyakorlatilag üzlet.
– Ahogy óhajtja.
– Értesítsen, ha elkészültek vele. Ha tetszik az ajánlat, rábeszélem Abdullahot. A bég bárhol kapcsolatba tud lépni velem. Örültem, hogy megismerhettem. Bocsásson meg, a többiek várnak rám. – Ismételt kézrázások után magára hagyta a két férfit.
Ludwig a hazaúton szótlan volt, azon törte a fejét, mire szolgált ez a kurta találkozó. Vajon a sejk csak a vetélytársát akarta feltérképezni? Vagy az angolok szándékának komolyságát szerette volna felmérni, vállalják-e az egyezségért a kellemetlenséget és a veszélyt? Valószínűleg mindkettő. Úgy érezte, karrierje szempontjából mindenképpen hasznos volt a mai este, de a feleségétől ugyanannyi mérföld választotta el, mintha még Londonban lenne. Igyekezett elterelni gondolatait sikertelenségéről, a munkára koncentrált. Kora reggel felkeresi a generálist és tájékoztatja az eseményekről. A törököt is meg kell jutalmaznia. Lady Greyyel meg csak lesz valahogy.
Illusztráció: www.vivo.sk
