De hát mi történt itt? Szerelemvágyból elkövetett emberölés? (Béres Kriszta Az untakozó háziasszony kiskönyvtára című rovatában írt Javier Marías Beleszerelmesedések című könyvéről.)
Az író egy kiadó szerkesztőnőjének szemszögéből láttatja velünk az eseményeket és az érzelmeket.
„Mert mi vagyunk a maradékok” – Mondja Maria, a szerkesztőnő. „Nem áhítozhatunk arra, hogy mi legyünk az elsők vagy a legjobbak, el kell fogadnunk azt, ami van” Szóval adott az átlagos nő, akinek úgy kezdődnek a napjai a kávézóban, hogy egy idilli házaspár életét megfigyeli. A házaspár élete irigylésre méltónak tűnik. Jómódúak, szeretik egymást, odafigyelnek a másikra és harmonikusan telnek még a reggelik is. Nem sietnek, nem marakodnak, békésen beszélgetve reggeliznek minden nap a kávézóban. Innen indul útjára a férfi, a nő, illetve a szerkesztőnő.
Egészen addig a pillanatig, amíg a férj egy őrült hajléktalan véletlen áldozataként az utcán végzi, vérben úszva. Maria hetekkel később értesül a gyilkosságról. Adatokat gyűjt, kideríti, kik voltak az idilli ismeretlenek. Néhány hónap után ismét betér a kávézóba az összetört feleség, Maria pedig megszólítja. A feleség a lakásába invitálja, Maria része lesz az eseményeknek.
Hajtja a kíváncsiság, hogyan lehet feldolgozni a feldolgozhatatlant, a szeretett társ és a harmónia elvesztését.
Aprólékos részletességgel ismerjük meg a feleség életét, a barátok, az ismerősök szerepét.
S mikor az ember túl közel megy, már nem maradhat kívülálló. Tudomására jutnak apró titkok.
Lehet, hogy a gyilkosság nem volt véletlen? Lehet, hogy az elkövető, nem az elkövető?
Igazság-e, ha a tényleges elkövető pontosan kitervelt minden cselekedete homályban marad, és elér mindent, amire vágyott? Vagy csak szívességet tett a barátjának?
Meddig mehet el az ember, ha beleszerelmesedik valakibe? Szerelemben valóban nincs határ?
De a másik oldalról nézve, takargathatjuk-e a bűnt, mert nem tudjuk egészen biztosan, hogy előre kitervelt, „szerelemvágyból” elkövetett emberölés lett a beleszerelmesedés ára?
A regény sok mindenre segít választ találni. A saját válaszunkat keressük. A középszerűségre, arra is ki, miért lesz maradék, vagy miért tesszük magunkat maradékká. Középszerű, megalkuvó, életben maradós szempontból nézve talán jobb, ha maradékok leszünk. Hősies, Rómeó és Júliás szemmel nézve viszont halni kell a szerelemért…
