avatar
2013. szeptember 19. /

Czapáry Veronika: Megszámolt babák

Az egyik szembekötősdinél, amikor az emeletes ágyon keresztül felmásztam a szekrény tetejére, ami az emeletes ágy mellett volt, nem vettem észre, hogy ott van a Bajor Andris gitárja, és beleléptem. (Részlet Czapáry Veronika Megszámolt babák című újkönyvéből, Scolar Kiadó, 2013, szerkesztette: Reményi József Tamás és Illés Andrea)borito megszamolt babak

A Bajor Andris gitárja

A Bajor Andris nagyon szép fiú, mi gyakran eljártunk hozzájuk vendégségbe, a hatalmas íróasztala mellett tanult gitározni, és amikor náluk voltam, mindig olyan jó volt. Úgy éreztem, engem is lehet szeretni, meg olyan is volt, mintha repülni akarnék. A húgát Katinak hívták, szép, telt ajkú kislány volt, a fenekéig ért göndör, dús haja, nem dauerolta, és végig göndör volt neki mégis. Barna volt a haja, a szeme meg kék, mint Regina babának. Olyan kevés barna hajú és kék szemű kislányt ismertem, én mindig is vágytam rá, hogy a szemem kék legyen.

Balettórákat tartott nekem, mindig megmutatta, hogy mennyire jól és szépen tud balettozni, fel-alá vonaglott a parkettán, és akkora terpeszeket csinált, hogy csak bámultam, mert kilátszott a bugyija. Ha eleget nyújtott, akkor az angol spárgát is meg tudta csinálni, meg a magyart is, és ezt meg is mutatta a hatalmas parkettás szobában, ahol csak mi ketten voltunk, csak mi ketten a parkettán. A szülei mindig a másik szobában beszélgettek a mi szüleinkkel, azt mondta, ha eleget nyújt, akkor még különb dolgokat is tud csinálni. El sem tudtam képzelni, hogy mit ért ezen.

Az öcsém és a húgom az ő bátyjával játszott külön. A bátyja nagyon okos fiú volt, és jó tanuló, ezért sok dolgot tudott mutatni a testvéreimnek. A Kati pedig megmutatta, hogy a lábát a feje mellé tudja emelni. Én is nagyon is szerettem volna balettozni, de egyáltalán nem tudtam semmit megcsinálni, amit mutatott. Pedig Regina tud balettozni és korcsolyázni is.

Katival mindig nagyon borzongató érzés volt együtt lenni, és nagyon irigyeltem az anyukáját, mert velem sosem volt olyan kedves az anyukám, mint vele az ő anyukája. Volt olyan, hogy kiterpesztette a két lábát iszonyú nagy távolságokra egymástól, és végighasalt a padlón, a kék szemével rám nézett, látod, kérdezte tőlem, nekem mindig nagyon furcsa érzés volt, hogy hova tudja felrakni a lábát, olyankor mindig bizsergés járta át a testem, próbáltam mellénézni, nehogy észrevegye, hogy olyan hatással van rám, mint a Brenda. Kati is elmesélte, mint Brenda, hogy mennyire tetszenek neki a fiúk, elmondta, amikor bújócskát játszottunk a fürdőszobában, hogy ő hogyan szokott nézni a fiúkra, amitől szerinte a fiúk megvadulnak, és úgy nézett rám is, amikor megmutatta. A fürdőszobában fel volt teregetve a fregolira a sok ruha, és minden olyan nagyon tiszta volt, a Kati pedig csak annyira volt tőlem, hogyha kinyújtom a karom, elérem. Jó lett volna, ha hozzáérek, de nagyon féltem, hogy ellökne magától. Amikor találkoztam vele, hetekig nem tudtam elaludni, mert állandóan a kék szemére meg a göndör, hosszú hajára gondoltam, és az Andris nevű bátyjára, akinek meg szőke, arany fürtjei voltak, és nem tudtam eldönteni, melyiket választanám.

Szembekötősdit is szoktunk velük játszani, és akkor bárki hozzáérhet bárkihez, és én mindig úgy helyeztem el a fejemen a kendőt, hogy kicsit kilássak, és akkor a Katihoz érhettem, és mindig bocsánatot kértem tőle, de nagyon megborzongtam.

Amikor a Kati balettozik, táncol és tornázik, mindig bizsergést érzek, és nedvességet ott lent. Nem merem neki elmondani, mert nagyon félek, hogy kinevet. Nem normális, amit érzek, soha senkivel nem találkoztam a lányok közül, aki iránt ilyesmit éreztem volna. Nézem nagyon sokáig, hogy balettozik és kacag közben. Balettozás közben néha táncol is, ugye jó, ahogy táncolok, kérdezi, te miért nem táncolsz közben, táncolni próbálok, de csak nézem őt, végül ránk nyit az anyukája, és minden abbamarad.

Amikor bújócskát játszunk, én szeretek elbújni a szülei hálószobájába, és közben mindig arra gondolok, vajon mit csinálhatnak a szülei ott. A felnőttek a becsukott ajtós nappaliban beszélgetnek, és minket magunkra hagynak, közben arra gondolok, itt ezen az ágyon csinálták azt, amit Anya és Apa szokott, és amiből a Kati és az Andris is született, itt szoktak aludni. Anya szerint a Bajoréknak mindenük elegáns, és elegáns a hálószobájuk is, sok kék és drapp dolog van benne, hatalmas nagy franciaágyuk is van. Mi mindig délután megyünk hozzájuk, és este, nappal csak egyetlen egyszer voltunk, de nappal mindig eszméletlen fény ömlik a szobájukra, éjszaka csak lámpánál látunk, mert sötét van.

Ha bújócskát játszunk, lekapcsoljuk néha a villanyokat, vagy a szembekötősdinél is, vagy elbújunk a fürdőszobában a sok ruha közé, és ha egymás mellé bújunk a szekrényben, akkor azt is annyira szeretem.

Amikor elindulunk a Bajor Katiékhoz, mindig ellenőrzöm, hogy minden baba együtt van-e, egymás mellé fektetem őket, és úgy érzem, együtt van a család. Egymás mellé fektetem őket, nem is félek, hogy van-e bármi bajuk, mert a Kati is azt mondta, hogy az ő babáit nem bántja senki, ugyan már, ki bántaná, mondta. A lakásukban a gyerekszoba kivételével az összes ajtót össze lehet nyitni, ezért ő hatalmas nagy térben tud balett-táncolni, és zongorájuk is van, amin anyukája tud játszani. Náluk sosem lehet tudni, hogy melyik ajtó nyílik éppen és onnan ki fog kijönni.

Mindig nagyon sokáig maradtunk Bajor Andriséknál, mert Anyáék szeretnek velük beszélgetni, olyan előkelőek, mondják. Amikor a Kati a parkettán tornázik, áthallatszik a beszélgetésük, Anya kacarászik, és nekem olyan jó, hogy jól érzik magukat. A Bajor Andris és a Bajor Kati íróasztalát is láttam már, nagyon nagy, és a Kati ott tanul az íróasztala mellett minden nap. Egy szobában laknak, és van egy emeletes ágyuk is. Nagy emeletes ágyon alszanak, és este lehúzzák a redőnyt, ezért minden sötét lesz, és villanyt kapcsolnak. Azt mondja a Kati, hogy neki van dugi lámpája, amivel a takaró alatt szokott olvasni. A szoba tele van a Kati elképesztően fehér fodrocskás ruháival, sok helyre fel van akasztva, és van játszósarka is. Azt mondja, hogy az Andris sosem bántja a babáit, és a játszósarkában sok rózsaszínű dolog van. A Kati néha egészen olyan, mint a Regina baba, puha kezű, hajlékony testű, és szép, szép, szép.

Az egyik szembekötősdinél, amikor az emeletes ágyon keresztül felmásztam a szekrény tetejére, ami az emeletes ágy mellett volt, nem vettem észre, hogy ott van a Bajor Andris gitárja, és beleléptem. Le volt takarva, csak azt hallottam, hogy elszakad valami, és nagyot reccsen, felemeltem a pokrócot, és akkor már tudtam, hogy bajt csináltam. Borzasztóan sajnáltam, nagyon megszégyenítő volt, a Bajor Andris mamája nyugtatgatott, de a Bajor Andris sírni kezdett. Én is sírni kezdtem, hogy elrontottam a hangulatot, de ez nem segített semmin, apámék azt mondták, soha többé nem hoznak engem ide meg sehova, és én hiába sírtam, és kértem bocsánatot, senki nem figyelt rám, csak a Bajor Andris mamája, mindenki nagyon haragudott. Szégyelljem magam, mondta az apám, most ezt nekik kell kifizetni, és nincs miből. A Bajor Andrisék bólogattak, és azt mondták, nem lényeges, majd megcsináltatják, de látszott a papáján, hogy nagyon bánja.

Hogyhogy nem láttam, mondta az anyám, hogy lehetek ilyen hülye, hogy belelépek egy gitárba, ne bántsd annyira a lányodat, mondta a Bajor Andris mamája, inkább vigasztald meg, nem tehet róla szegény, de én csak sírtam, sírtam, és nagyon féltem elindulni, egy gitár nem az élet, mondta a papája, de az apukám gyorsan öltöztetni kezdett, és azt mondta, elvisznek engem innen most, hogy ne legyek senkinek a terhére, mert a húrok is elszakadtak, de mivel annyit zabálok, hogy jó dagadt is vagyok, ha rálépek, eltörik alattam minden, a fadarab is eltört benne, de ezt már csak kint mondták a folyosón. Nem akarok hazamenni, mondtam, de az anyám akkora pofont adott, hogy nekivágódtam a lift rácsának, ott sírni kezdtem, a fejem fölé tettem a kezeimet, de felráncigáltak, hogy azonnal menjünk most haza, ne csináljam ezt a fesztivált, ezt nem fogják megbocsátani nekem soha.

Bajos Andris most már biztosan nem fog szóba állni velem többé, és nem mehetünk a Bajor Katiékhoz játszani, pedig mindig annyira jól éreztem magamat náluk, annyira jól. Azt mondták a szüleim, hogy az iskolában sem fog egy gyerek sem szóba állni velem, ha megtudják, milyen vagyok, mert ők bármikor elmondhatják nekik.

akcio scolar

Megosztás: