Erős Kinga könyvének címében – A belső szobához – olyan metafora rejlik, ami már a címlapon kíváncsivá teszi az olvasót: külső térből a belsőbe lépünk, vajon mit találunk? A kötet írójának vonzalmait olyan könyvekről, írásművekről, mikről kivételezetten, mint a barátainak szól. (Csanda Mária kritikája – a fotón a szerző látható)
Mindjárt az első írás a barátságot körüljáró esszé, s jelzi számunkra, a folytatás akár ebből a nézőpontból is olvasható. Hiszen ha kiválasztunk egy könyvet, elmélyedünk benne, megértésére törekszünk, szeretettel közelítünk felé, bár adott esetben jelezzük a vélt hiányosságot, mindez a barátság gesztusaira emlékeztet.
A szerző 2010-es évek környékén megjelent kritikáiból kapunk két részből álló válogatást: az elsőben kortársak frissen megjelent műveiről, a másodikban olyan írók és költők alkotásairól olvashatunk, akik a múlt század klasszikusaiként jelenlévők a számunkra.
Tanulmányok Alföldy Jenő, Jánosi Zoltán szerzőségével, Csoóri Sándor esszé-, Végh Attila, Szabó T. Anna, Jónás Tamás verseskötetei, Szentmártoni János versei, Grecsó Krisztián valamint Szőcs Géza korunkban játszódó, Hász Róbert és Szávai Géza történelmi hátterű regényei, Vincze Ferenc novellái foglalnak helyet a belső szoba könyvespolcán. A szellemükkel köztünk élőktől Szabó Magda naplóit, Tormay Cécile útirajzait, Jékely Zoltán költészetét, a festő Kondor Béla írásműveit, Szécsi Margit válogatott prózáit, Nagy László Isten lovai versciklusát találjuk. Az első közlés helyei: Bárka, Életünk, Hitel, Pályatükrök /Magyar Írószövetség Arany János Alapítványa – Kortárs könyvkiadó/, Irodalmi Jelen, Magyar Napló, Parnasszus, Szépirodalmi Figyelő, Új Könyvpiac.
Míg a kortársaknál elsősorban a műről kapunk érzékeny és megvilágosító elemzést, a lezárult életművek okán az alkotó személyére is több fény vetül. Így Szécsi Margit gyerekkori múltját, Szabó Magda férjével közös életét követhetjük nyomon, Jékelyről megtudjuk, melankolikus alkat volt. Az első rész elemzései során olyan visszatérő témákat figyelhetünk meg, mint az identitáskeresés, az otthon elvesztése és az otthonra találás, a megtartó emlékezet.
Közös vonás az értékek felmutatása, ami lehet a költőien lakozás (Végh Attila), az anya-feleség szerep (Szabó T. Anna), a megtalált otthon fenntarthatósága (Szentmártoni János), az írástudó felelőssége (Csoóri Sándor, Szőcs Géza), a retrospektív önismeret igénye (Jánosi Zoltán), az archaikus hagyomány (Hász Róbert), a metafizikai érzékenység (Szávai Géza). Az írásokon aranyszálként áthúzódó értékek olyan hivatkozásokkal kapnak megerősítést, mint – a teljesség igénye nélkül – Heidegger, Paul Ricoeur, Kosztolányi, Márai, Hölderlin, Borges, Dsida Jenő, Tamási Áron, Bartók és Kodály.
Mielőtt csupa fennkölt szövegre gondolnánk, a mindennapiságot bevonó, valóságot érzékeltető leírásokban sem szenvedünk hiányt: „versszövetének éppen az adja színességét, érdességét, hogy mer komoly és komolytalan lenni” (Végh Attila verseiről). „Moldva „zöldbe borult, trágyaszagú vidéke” bepillantást adott a közös múltba, s a fiatalokat magával ragadta, ősi ösztöneiket felkorbácsolta” (Vincze Ferenc novelláiról). „Aletta kezdetben a férfi kedvének és szeszélyeinek kiszolgáltatott nőstény, aki különleges bundájával (vörös haj és szőrzet) válik kívánatossá” (Szávai Géza regényéről). Erdős Renée, Kusturica is feltűnik a hivatkozásokban, akik a profán oldalról való tudásunkhoz tartoznak.
Együttesen nemcsak a vizsgált művekről kapunk rangos bemutatást, a bennük értéket kereső és találó elemző portréja is kirajzolódik, mintegy kámeaként, akár egy szép hölgy arcképe. Erős Kinga még fiatal írónak számít, nem tudjuk, szépíróként folytatja-e, vagy írók és költők értő elemzőjeként, mint ebben a könyvtárgyként is esztétikumot képviselő kötetben. Mindenesetre ezt a kámeát őrizzük.