A svéd akadémia tavaly Alice Munrót tüntette ki a megtisztelő címmel, indoklásuk szerint azért, mert Munro a „kortárs történetmesélés mestere”.
Minden évben hosszú vita előzi meg a győztes kiválasztását, Peter Englund, az akadámia titkára szerint nem volt még egy év sem, amikor teljes konszenzus övezte volna a végleges döntést.
A Nobel-díj hivatalos honlapján egy ilyen, az izgalmakat végtelenségig fokozó visszaszámláló óra is jelezte, pontosan mennyi idő van még hátra a nagy bejelentésig:
A honlapon egyébként élőben lehetett követni a nyertes kihirdetését is.
Idén kétszáztíz jelölés került a Nobel-bizottság elé. A kétszáztíz jelölés közül harminchat személyt jelöltek első alkalommal. Minket ebből a terjedelmes névlistából nyilvánvalóan a magyar esélyesek érdekelnek.
Tavaly egy brit fogadóiroda a harmadik legesélyesebbnek tüntette fel Nádas Pétert, de idén az írót sajnos már csak a tizenötödik a legesélyesebbek listáján.
Az örök esélyesnek az arabul alkotó, szíriai származású költőt, Adonist tartják, de Philip Roth vagy Joyce Carol Oates nevei is ott voltak a listán.
De a nyertes végül nem más, mint Patrick Modiano francia író,
Eleinte Modiano figyelme két fő témára irányult: az egyik az önazonosság keresése, a káosz megértésének lehetetlensége és a társadalom változásai. Ezért aztán az elbeszélőt majdnem mindig megfigyelőként ábrázolja, aki magyarázatot próbál találni az előtte feltáruló eseményekre és aki ezután a részletekből fel tudja építeni saját öntudatát, meg tudja határozni saját magát.
Néha Modiano az emlékek mesteri felkutatójaként mutatkozik, felfedi az először jelentéktelennek tűnő részleteket is azért, hogy összefűzze a saját magával kapcsolatos információkat. A detektív és a történész keveredik néha benne. A másik fő témája a német megszállásra vonatkozik. Jóllehet mivel ő csak 1945-ben született nem ismerhette személyesen azt az időszakot, mégis szünet nélkül a szülei életének körberajzolására törekszik.
– írja róla a Wikipedia.
Itt egy francia blog az íróról.
És íme a bejelentés pillanata:
