Felszálltam a villamosra, és leültem. A mellettem elhaladó férfiról azt hittem, hogy a volt osztálytársam apja. Köszöntem neki, de nem köszönt vissza. Pofon vágott, mint ahogy a szemben ülő nő is. – Várnai Réka írása.
Ültem az asztalnál, és Karl-t vártam. Mindig késik. Kikértem a szokásos jegeskávémat, és néztem az utcán elhaladó embereket. Nagy volt a forgalom. Egy lány ment el a hosszú üvegablak előtt. Néztem őt, ahogy megy, de ő nem vett észre. Beszaladt az ajtón, és jól pofon vágott. Égett tőle az arcom.
Karl még mindig sehol. Kimentem a mosdóba. Visszafelé megkérdeztem a pincérlányt, hogy van-e mai újság, de nem értette. Arcon ütött. Elmondtam neki még egyszer. Hozott egyet.
– Ne haragudj, Ben, tudod, nők… – kezet fogtam Karl-lal. Megint összevesztek Minnie-vel. Milyen név az, hogy Minnie? Meg amúgy sem érdekel. Mindig ez van.
– De, szerinted, mi lenne erre a jó válasz? – kérdezte Karl. Fogalmam sem volt, hogy miről beszélt. Épp a felhőket nézegettem az ablakon át. Egészen sárgásnak tűntek innen bentről. Adott egy pofont. Kicsit szúrt.
Egykedvűen kavargattuk a jegeskávékat, és közben a semmiről beszélgettünk. Ebben mindketten jók voltunk.
Amikor elköszöntem Karl-tól, gyalog mentem a következő sarokig. Még mindig sokan voltak az utcán, ahogy minden nyáron. Ráadásul dél volt.
Szembe jött velem egy turistacsoport. Kérdezték, hogy merre van a híd? Rájöttem, hogy elfelejtettem angolul beszélni. Miután mindegyiktől kaptam egy pofont, megmutattam nekik az irányt.
Felszálltam a villamosra, és leültem. A mellettem elhaladó férfiról azt hittem, hogy a volt osztálytársam apja. Köszöntem neki, de nem köszönt vissza. Pofon vágott, mint ahogy a szemben ülő nő is.
Beértem a menzára. – A szokásos? – kérdezte a tányérokkal megrakott pult mögött álló nő. Meglepődtem. Bólintottam, adott egy pofont, és leültem az asztalhoz.
Megkérdezte két gimnazista lány, hogy leülhet-e mellém, mert már nincs hely. Miután kaptam tőlük egy-egy pofont, kivittem a tálcámat, és visszamentem az irodába.
A titkárnőm nyitott be, és miután arcon vágott, közölte, hogy hívott az anyám. Felhívtam, és miután tőle is kaptam egy pofont, elnézést kértem tőle, amiért már egy hete nem hívtam fel.
Hazafelé metróval mentem. Csak ültem, és néztem az elhaladó csíkokat az üvegen keresztül.
Otthon még megnéztem az emaileket, ma sem jött semmi, pofon vágtam magam, és lefeküdtem aludni.
Minden könyvre találsz kedvezményt,