Boldog tárcáinak szövegét rövid mondatok jellemzik, a műfaj terjedelme nem engedélyez hosszú körmondatokat, felesleges sallangot, túlzó lírai leírásokat. (Boldog Zoltán Kihez beszél ez a faszi c. könyvéről Szőcs Henriette írt kritikát)
Boldog Zoltán első kötete tárcák gyűjteménye. Mivel tavaly még az Élet és Irodalom is pályázatot indított a műfaj megújítása, felélesztése céljából, kicsit utánanéztem, mit jelent napjainkban a tárca. Tulajdonképpen hírlapírói műfaj, valaha a napilapokban szerepelt, általában szépirodalmi jellegű alkotás volt, az újság általános tematikájától eltérő tartalommal. Kosztolányi, Krúdy, Szép Ernő és Móra Ferenc ismertséget szerzett a mini novellák által. Ma inkább irodalmi lapokban találkozhatunk vele, irodalmi eszközöket használ, aktuális, politikai, társadalmi problémákat vet fel, a napi híreket gondolja tovább.
A szerzőnek nem okozhatott gondot a kötet szerkesztése, mivel jelen szövegei már megjelentek az Irodalmi Jelen internetes felületén, Sultanus Beatus álnéven, tehát tudhatta, mely írásait kedvelik az olvasók, melyekkel provokál, és a rendkívül aktív felületen visszajelzéseket kaphatott. Elsőként ezért a rendezési elvet figyeltem. A címmel ellentétben nem az érdekelt, kihez beszél ez a faszi, hanem, hogy ki ez a faszi, aki beszél. A kötet négy főbb részre tagolódik, attól függően, éppen ki a narrátor.
A művelt olvasóhoz a tanár beszél. Tulajdonképpen a tanár narrátor Boldog egyik énje, hiszen tanárként magyart oktatott egy szakközépiskolában. Az első fejezet történetei az irodalomhoz kapcsolódnak, például a mindenki által gyűlölt verselemzés az egyik téma. De ez a tanár már közelebb áll tinédzser diákjaihoz, mint az elmúlt évszázadok tekintélyelvű oktatói, a Wordot torrenten tölti le, és ópium helyett a dizájner drogok problémáin elmélkedik. Felmerül a közösségi oldalak problematikája, a teljes kitárulkozás ezáltal a magára maradottság veszélye. A legutolsó magyartanár feljegyzéseiben a narrátor a pedagógus eszközeiről mesél, itt végképp összeomlik az oktatókról kialakult kép: akár játszhatja az idiótát, akire odafigyelnek (Ez az egyetlen járható út.)A Pál utcai rajok pedig a Pál utcai fiúk modern átirata.
A második részben szereplő klasszikus narrátor nem igazán Magához beszél mint ahogyan a fejezet címe sugallná, hanem inkább magáról mesél. Az édesanyjáról, aki megérti a túszejtőt, mert a fia is kerülhet hasonló helyzetbe. A nagymamájáról, aki nyolcvan éves korára anyagilag ellehetetlenül, de mindezért nem a földi hatalmakat hibáztatja: Kezébe adod a botot. Azt mondja, nem segít. Mutatod, hogy akkor ott a járókeret. Ki beszél itt járókeretről, néz rád dühösen. Az Istenről beszél. A Szívvonaltól felfelé c. tárca az emberi kapcsolatok felületességét taglalja torokszorítóan: az eső nem azért esik, hogy eláztassa a sátrakat, özönvízzé változtassa a völgyet, hanem, hogy itt ülhess a garázsban, és egyszer majd szívvonaltól felfelé legyen erő lefejteni magadról a hullazsákot. Ezen írások értékét a narrátor kíméletlen őszintesége adja.
A Szegedhez szól? c. fejezet tárcáiban egy kivénhedt bölcsész mesél. Boldog Zoltán lokálpatriótaként, – hiszen itt járt egyetemre-, városi legendákat elevenít fel, látnivalókról és értékekről ír. Valószínűleg ezen történetek megérintik a helybelieket, de egy átlag olvasónak kevesebbet mondanak, és néhol modoros a szöveg: Ott, ahol az élet éppen belekarol vagy belekarmol kicsit a halálba.
A Népéhez szól? részben vidéki történeteket olvashatunk. Mesélőnk falusi pletykás alak, egy igazi kocsmatöltelék, aki világjárásra is csak akkor indult, amikor a körfűrész levitte az egyik ujját, és a kórházban kötött ki. Mókás, mulatságos sztorik, kiválóan lehet rajtuk szórakozni, betöltik a tárca egyik funkcióját, a szórakoztatást. Nem csoda, hogy az onlájn felületen nagy sikerük volt ezeknek az írásoknak.
Boldog tárcáinak szövegét rövid mondatok jellemzik, a műfaj terjedelme nem engedélyez hosszú körmondatokat, felesleges sallangot, túlzó lírai leírásokat. A hírlapiság miatt a mondatszerkezetek viszonylag egyszerűek.
Balogh Orsolya finom grafikái szervesen illeszkednek a történetekhez, többletjelentést adnak a szövegnek.
A tárca él és élni fog. Konstruálsz, strukturálsz és dekonstruálsz, szétszedsz és összeraksz, de közben kidobban belőled valami idegen fájdalom, megremeg a kezed és gyöngybe borul a homlokod. És azok a homlokgyöngyök mind a vonal alá hullnak, és üveggolyó lesz belőlük. Hát azokkal az üveggolyókkal is gurigázik a hírlapíró.(Szív Ernő) Mi, olvasók meg visszagurítjuk, mert szeretünk játszani.
Boldog Zoltán: Kihez beszél ez a faszi?
