Kiss Tibivel szólva, tényleg elmehet a picsába, aki PET-palackot hajít a Tiszába. Egy folyó élővilága azonban nem ismer szépet vagy rondát, csak adottságot, amelyhez próbál alkalmazkodni. (Bakos András írása)
Az I. Tiszai Pet Kupa evezősverseny hajóit a Tisza hullámterében gyűjtött pillepalackokból építették. A szervezők, Molnár Attila Dávid és Tóth Zsolt Marcell dokumentumfilm-sorozatot is készítenek a viadalról az M1-nek, Valamit visz a víz címmel. Tagja a stábnak Varga Livius, a Quimby együttes ütőse, aki Kiss Tibivel együtt a múlt héten himnuszt írt a pet-hajósoknak.
Az evezősverseny és a film arra hívja föl a figyelmet, hogy a folyó romániai, ukrajnai szakaszán sok helyen szemétlerakónak használják a hullámteret. A tavaszi áradás elképesztő mennyiségű hulladékot emel föl és hoz Magyarországra, a pillepalackoktól olykor alig látszik a víz – és ez csak a trutyi teteje. A szemétáradat nagy része, mihelyt apadni kezd a folyó, lerakódik az erdőben, vagy fönnakad a vízbe dőlt fák lombjában, öblökben.
Undorító az ilyen lebegő, hullámzó sziget. A Tisza élővilága azonban nem ismer rondaságot, sem szépséget, csak változó adottságokat, amelyekhez muszáj, és bizonyos mértékig lehet is alkalmazkodni.
Három napig egy ilyen uszadéktömeggel szemben sátoroztunk a Tisza-parton, a 195. folyamkilométernél. Itt ér véget a lúdvári kövezés. Falumbeli hajósember mesélte, hogy amikor a part megerősítésével végeztek – azért kövezték, hogy a folyó ne bontsa tovább ezt az oldalt – búcsúzóul elsüllyesztettek itt egy kövekkel megrakott rossz uszályt. Azt gondolták, a vashajó is fékezi a sodrást, amely így nem bontja tovább a kanyart. A Tisza azonban most is eszi a partot: fák szakadnak be, miután a víz kimossa gyökerüket. Az egyik állva marad, a másik megdől zuhanás közben, de messzebbről érkezett fa is megállt itt, majdnem a meder közepén. A pillepalackok néhány fánál föltorlódnak, néha több száz flakont tartanak össze a velük együtt úszó ágak. Ha elmegy egy motorcsónak, a hullámok nyomán kopog, kolompol a szeméttömeg, de álltó helyében is nyüzsög, zörög. Este, ha lehűl a levegő és a víz, gondolom, az összehúzódástól pattog a műanyag, reggel pedig a tágulástól. Néha nagyot ugrik egy-egy flakon. Halk loccsanás jelzi, hogy valószínűleg hal ütközött neki, egyáltalán nem véletlenül.
A Szélhajtó küszt (Alburnus alburnus) a horgászok inkább snecinek nevezik, planktonnal, rovarokkal, lárvákkal táplálkozik. Az uszadékon pedig mindig van elég ennivaló. A pillepalack vízben lévő, sima és viszonylag nagy felülete is vonzó élőbevonatot kap néhány hét után. A sneci pici hal, legföljebb 9-15 centiméteresre nő meg, de nagyon sok van belőle. Az uszadéksziget közelében szinte forr a víz ezektől a kishalaktól, tehát oda húzódik az összes környékbeli ragadozó.
Közülük a sneciket a balin (Aspius aspius) űzi a leglátványosabban. Szegénynek nincs fog a szájüregében, ezért csak akkor tudja lenyelni a zsákmányát, ha az fejjel lefelé csúszik be a szájába. A balin az utolért kishalat gyakran fölüti a levegőbe, és akkor kapja be, amikor visszaesik. Előfordul, hogy a sneci kirepül a partra, néha a balin is utána, akkora lendülettel kergeti.
A pillepalackok nagyot buffannak, amikor az uszadékról szedegető snecik közé odavág valami. Ilyenkor meg se libben a szárnya a kis kócsagnak (Egretta garzetta), amely a mi szigetünkön reggeltől késő estig elvolt.
A szakirodalom szerint ez a gázlómadár halakat, kétéltűeket, vízi rovarokat eszik, és kétféle vadászmódszerrel él: vagy mozdulatlanná dermedve vár, és hirtelen lecsap, vagy fölkavarja az iszapot, és a sekély vízben fut a préda után. A mi madarunk inkább egész nap sétálgatott a pilleszigeten, és menet közben is szigonyozott, bevágva a flakonok közé. Többnyire volt sneci a szájában, tehát látta, mi történik a talpa alatt, és tisztában volt azzal, hogy nem kell nagyon félnie, ha a lába előtt csattan a pillepalack. Pedig félénk madár, körülbelül száz méterre várja be a közelítő csónakot, aztán szárnyra kap.
A Tisza állandó lakói közül a legkreatívabban kétségkívül az ányási naturisták alkalmazkodnak a pillepalack-áradathoz. A Mindszent alatti sátortábort az ország egyik legnépszerűbb nyaralótelepeként tartják számon. Éves tagdíja személyenként 2000 forint, van iható vizű fúrott kútja, napelemmel fűtött meleg vizes tusolója, angol WC-je, piszoárja, házirendje. Ányás sűrűn lakott hely, esténként néha élőzene is van, tavalyelőtt augusztus 19-én pedig hangos, látványos tűzijátékban gyönyörködhetett mindenki, aki a közelben éjszakázott. A csikket nem illik a homokban hagyni, a szemetet is mindenki magával viszi az anyas.hu című honlap tanulsága szerint. Többször is tapasztaltuk, amikor a környéken sátoroztunk, hogy a naturisták levágják a pillepalackok alját, mécsest állítanak bele, meggyújtják, és esténként, halk zeneszó mellett csoportosan útjára engedik a folyón, mindannyiunk örömére.
