Réti Attilát a rendszerváltás után alapított Kaiser húsipari cég vezetőjeként ismerte az üzleti világ, aztán 2010-ben váltott, és megalapította a Tarandus könyvkiadót.A váltás jellegéből adódóan, gondolom, nem volt ez olyan egyszerű. Mi ennek a története? (Podmaniczky Szilárd kérdezte Réti Attila írót, kiadótulajdonost)
Az embert titkos erők is mozgatják. Az önmagamra eszmélés szó szerint a „világvégén” történt. Hegyeshalomban, a falu legnyugatibb szögletében a vasúton túl, az elektromos határzár árnyékéban éltem első hat esztendőmet. Magyaróvári nagyszüleink, ha látni akartak bennünket, ikreket vasárnap, szerdán elballagtak a városi rendőrkapitányságra a bumácskát, a pöcsétes papírt megigényelni. Szerencséjük volt, ha szombaton mehettek az engedélyért, ami feljogosította őket, hogy az ünnepnapi helyközi busszal kizötyögjenek hozzánk. Ebben a zárt világban a természet lélegzetnyi közelségben volt. Kiléptem az ajtón, rám szisszent a néma kacsa, bokámba csíptek a kiskacsák, első lépésemmel csalánba tapodtam, a galambdúcban burrogtak a postagalambok. Apám is agrármérnök volt, fiatal gazdászember. Amikor mi Óvárra, ikertesóm meg a csillagokba költözött, megint a kertes ház adott keretet hétköznapjaimnak. Tizenkét esztendősen lovagolni kezdtem. Nap, mint nap lovak és lovas emberek között voltam. Mindkettő olyan szerzemény, kik igénylik a rendet, tisztaságot. Ezek adták a fundamentumát annak, hogy a Magyaróvári Gazdász Akadémiát végezzem el. Innen a szerelem Bécsbe repített, 1987-ben friss diplomásként szagolhattam bele az illatos osztrák kapitalizmusba. Mit mondhatnék? Tetszett. A szívem és az üzleti lehetőség mégis hazafútt. Osztrák társammal megalapítottuk a később híressé vált KAISER húsipari vállalkozást, melyet huszonegy éven át vezettem. Ám „feleútján a földi létezésnek egy naptalan vadonba vitt a lábam, mivel a biztos ösvényről letévedt.” (Dante: Pokol, Baranyi Ferenc fordítása). Az én naptalan vadonomból csak úgy találtam meg a kiutat, hogy éveken át dolgoztam önmagamon. Ahogy csendesült el az egom, úgy tört elő bennem a szellem. Ahogy vált egyre fontosabbá a materiális gyarapodás, úgy nőtt az igény az önkifejeződésre. Az írás szeretete anyai „örökség”. Magyar-történelem szakos édesanyám csepegette belém ezt a szeretetet.
Hogyan építette föl a kiadót?
Nem túl publikus, de én szellemtudományokkal, így asztrológiával és tarottal is foglakozom. Mesterem, Kazanlár Áminollah Emil egy alkalommal egy könyv kapcsán odavetette: – És ezt a könyvet majd Attila kiadója fogja kiadni.” Meglepődtem. De a mag megeredt, kicsírázott, szárba szökkent. Ehhez elébb a korábbi vállalkozással kellett számot vetnem. Hova jutottam vele, mit adhat még nekem? Jobbá teheti-e még az életemet? És mikor azt a válasz gyökeresedett meg, hogy már nem, nagy alázattal és szeretetben, de eladtam. Úgy adtam el, ahogyan régi szerelmeinktől lenne illő elbúcsúzni.
A kiadó ars poeticájában szerepel a Hagyomány gondos és alázatos közkinccsé tétele.A könyves világ választása egyszerre volt emberi és üzleti döntés? „Új” szereplőként milyennek ítéli meg a magyar könyvpiacot üzletemberként és olvasóként?
Az én egyik nagy mesterem Hamvas Béla. Jól tudja, hogy a legfontosabb könyvet megírni sem kell. Ehhez képest minden csak pótlék, maszk, álca. Én vállalom, hogy a könyvkiadó Réti Attila is csupán egy maszk egy lelken. Az én lelkemen. Amin persze vannak még az író, a férj, az apa, a barát s ki tudja még miféle maszkok. Szeretetre vágyik mindenik énünk. Ezért rohadunk, égünk, könyörgünk, küzdünk végig egy életen át. Nekem most kellett ez a szerep. Önzően és rátartian, egómat is jóllakatva. Legalább őszintén. Nyugodtabb így az álom, ha nem kell félnem a maszkot letépőktől, az álarc mögé kukkolóktól. Hadd álljak pörén ki bárki elé! A magyar könyvpiacon sok az értékes szellemi kisműhely, de sok a sértett és önbizalom-hiányos ember is. Ők teremtik, árulják, ócsárolják az ördögtől még megmenthetőt, a valódi és álirodalmat. A hangulat barátibb sőt emberibb, mint a hentesek között, de a vér ugyanúgy csorog a talpak alatt. Sok barátra nem leltem, de a kiadóvezető – ahogy érzékelem – minden lehet, csak jó nem. Ha elutasítja a kéziratot; a szerző szívébe döfte a bicskát. Ha kiadja és nem fogy a könyv; kókler, hozzá nem értő üzletember. Ha kiadja és jól megy a könyv: a dicsőség a szerzőé. Erős tudatosság kell a sok moslék között a valódi irodalomra lelni a ma könyvpalotáiban. Ugyanaz öli meg az értéket, mint az élet bármely más területén. A bikává hízott globalizált aranyborjú kérődzése. Az időbe befészkelődött rákos sejt. Gyerekekkel reklámozott gyógyszerek és élelmiszerek képében megjelenő fertőzés. Nyúlós, ragadós fukarságunk.
Miért választotta a Tarandus nevet?
Mert ezt a csillagképet, az iramszarvast francia felfedezője bár az égre rajzolta, később elfelejtődött. Mint sok más hagyomány. A fűben fekvő, hátrafelé tekintő szarvas képe számos analógiát mutat azokkal az értékekkel, amelyeket képviselünk.
Kereknek tűnő életfilozófiával rendelkezik. Mit gondol akövetkezőkről? Pénz. Siker. Életfilozófia.
Sem dogmához sem kánonhoz nem csapódok. Minden vallás, hitrendszer addig érdekel, míg ott kérdéseket lehet feltenni. Szabad embernek tartom magam, úgy rendeztem be életemet, hogy a luxushotel és az árokpart is egyaránt kényelmes fekhelyet adjon, amikor álmodni szeretnék.
Szerepel-e a terveiben a külföldi könyvpiac felé nyitás?
Idén és jövőre sok külföldi könyvet adunk ki, bízunk benne, az olvasók nagy örömére. Patrick Modiano, Nicol Ljubic, Stendhal, Andrea Maria Schenkel, David Wagner, Gerard van Emmerik művei adják ehhez a garanciát.
Bagolyvár címmel könyve jelent meg a 84.Ünnepi Könyvhétre. Amíg a húsiparicéget vezette, hol szunnyadt önben az író? Merthogy olvasva néhány írását ezt a stílt nem rázza ki az embera kisujjából egyik napról a másikra. A klasszikus kérdésre csak klasszikus választ tudok adni. Nem tudom. Mikor írok, nyolcvan-száz évvel visszarévedek és onnan jönnek a mondatok. A Tarandus kiadó könyvei 10% kedvezménnyel: 
