„nem szeretek szalonnát / pirítani a túrós csuszához / nekem mindig pukkadozik / és fröcsköl a kisült zsír még / a plafonon is zsírpöttyök / ragyognak a konyhakőről és / a hólyagosra sérült kezemről / nem beszélve ilyenkor rossz / érzés fog el akár ha azt álmodom / hogy meztelenül sétálok…”
melyben a költő bokázva búcsúzik
(közhelygyűjtemény)
régen futott világcsúcsot iharos
nem zavar már engem bős és nagymaros
kihullt sok vers a fejemből kötetnyi
csak tégedet nem bírlak még feledni
szótlansággal feszítesz a keresztre
s az úr ebben nem tesz néked keresztbe
ragrímeket kötetszámra ha hányok
rá se rántasz akármit is csinálok
írtam rólad pedig verset kalligram
edódát és egy év múlvát fialtam
letiltottál szkájpról-fészről engemet
nem olvasod többé már a versemet
vigyázz kislány nem lesz ennek jó vége
elküldelek én is majd a fenébe
félrerúglak mint egy száraz göröngyöt
nem szórok a disznó elé több gyöngyöt
barbár idő
csak a gyermekek hiszik hogy
a kocsis kedvét leli a lovak
hajtásában mondta a filozófus –
csak a kamaszok gondolják hogy
a szerelem romantikusan szép és
szűzies csak én hittem egykor
hogy a forradalmak tiszták és
későn láttam meg a virágeső
alatt az erőszakot és a habzó
vért – mondd kinek fáj hogy az
intelligens külső mögött
bennünk lakó angyalarcú
barbár évezredek óta újraosztja
ugyanazokat a lapokat
A Skorpió tele
végigjárta az összes stációt, ha
nem is kedvét lelve, szépen, de
zajos és igencsak megtépett napokat
hagyva hátra; sokszor kellett újra
és újra megalkotnia magát
a vereségek cserepeit összerakva –
festett maszkok mögé bújva szúrt
sebeket ejtett azokon, kik szerették,
varakat vakart fel, így veszítve el
a társakat, miközben hazug is volt,
tobzódó, és tolta egyre másra
a felelősséget, mígnem a hars
nyarak után őszi átmenet nélkül
zuhant rá a tél dermedt évada,
éjszaka lett benne hirtelen, nem
volt már több szava, csak tapogatózott
némán a kékre harapott fagyos
fatörzseken, és minden egyes
hópehely tompa dörrenéssel csapódott
magányos hátának, ez hát a befejezés,
gondolta, érezve minden sejtjében, hogy
hosszú út vár rá, míg eléri végre
a csönd puhaságát.
álomzúzás 10.
nem szeretek szalonnát
pirítani a túrós csuszához
nekem mindig pukkadozik
és fröcsköl a kisült zsír még
a plafonon is zsírpöttyök
ragyognak a konyhakőről és
a hólyagosra sérült kezemről
nem beszélve ilyenkor rossz
érzés fog el akár ha azt álmodom
hogy meztelenül sétálok az
utcán elfelejtettem felöltözni
ha nagy ritkán elolvasom megjelent
verseim akkor is
így érzek
Apróságok kicsiny tárháza 23.
orrnyergemen ott ahol a szemüveg
papucsa felfekszik rendszeresen kinő
egy szőrszál én pedig rendszeresen
kiszedem szemöldök csipesszel újabban
a fülemen is észleltem ezt a jelenséget
és különböző helyeken pigmentfoltokat
találok magamon amelyek viszont
nem eltüntethetők és mind gyakrabban
érzékenyülök el giccses filmeken de
a zene is így hat rám már színházba
menni is alig merek szégyellem
törölgetni a könnyeimet ha katarzis
ér és hovatovább verset is félek
olvasni emiatt sőt a múltkor az utcán
egy huskyszemű lány rámmosolygott
és én azonnal beleszerettem és egyre
nehezebben múlnak bennem ezek
a dolgok legutóbb megkérdeztem a
pszichoterapeutámat hogy akkor én
most ennyire mély érzésű ember
lennék vagy ez a korral jár
mosolyogva nyugtatott meg
hogy az utóbbi